Erdei barangolások

Egy régi mondást idézve: az ember életében, ahogyan a világ rendjében is, mindennek megvan a maga ideje. Ideje van a születésnek és a halálnak, ahogyan eljön az ideje a vetésnek és a termés betakarításának, az aratásnak is. Dr. Sipos Endre kéziratának olvasásakor önkéntelenül ez a gondolat jutott először eszembe. Ahogyan nem lehet véletlen, hogy a sokat tapasztalt, az életet tanulással, az ismeretek gyarapításával töltő ember egyszercsak megáll egy pillanatra, arra a pillanatra, amikor először tekint hátrafelé, vissza az elmúlt életére, s először fogalmazódik meg benne az életének valamilyen szintű összegzése. Az az igény, hogy mindazt a tudást és tapasztalást, amely élete során felhalmozódott, átadja a következő generációknak. Mert dr. Sipos Endre most úgy érezte, hogy ezt kell tennie... A természethez való viszonyulásunkat, mind egyetlen lényét, de mind egy közösségét is, számtalan motiváció hatja át, mozgatja. Némelyik motiváció csak rövid távú érdekeket tart szem előtt, míg mások nagyobb léptékben gondolkodva, generációkon átívelő értékrendet is meghatároznak. Ez alól a vadászat sem lehet kivétel. Nem lehet véletlen, hogy a természet titkos rendje után vonzódó fiatal vadász is olyan emberek, idős vadászok társaságát kereste és találta meg, akiktől a hosszú távra előregondoló cselekvési mintákat leshette el. Amelyek nemcsak a jelenben, de a jövőben is gondolkodnak. S ez a mélyen a gondolkodásba ivódott cselekvési mintázat, értékrend sugárzik e könyv minden sorából, hiszen most már ennek az értékrendnek, az ismeretek átadásának jött el az ideje!