Bradányi Iván sokoldalú alkotó művész. Könyveiben sokkoló, polgárpukkasztó, költeményeiben lírai alkat. 1990-ben dalszövegíróként kezdte, alig van olyan hazai énekes, vagy énekelni szerető színész, akivel ne dolgozott volna. Hanghordozón megjelent dalaiból több mint 30 milliót adtak el. Kalandos élete során bejárta a világot. Több országban hosszú éveket töltött. Jól beszél angolul, németül, spanyolul, franciául és olaszul, s ezt a tudását filmek, musicalek és világslágerek fordításával kamatoztatja. Évtizedek óta a Magyar Rádió munkatársa, mint író és különböző talk show-k vendége. 1996 tavaszán egyesítette erőit Szekeres Géza zeneszerzővel, s ez új távlatokat nyitott mindkettőjük számára. Megalakult a Szeki Graf Stúdió és Kiadó. Eddig megjelent korongjaikon Balázs Klári, Berentei Péter és Dolly Roll, Forgács Gábor, Gyurkovics Zsuzsa, Horváth Attila, Kalmár Magda, Korda György, Kovács Kati, Mezei Zsuzsa, Munkácsi Sándor, Nemcsók Károly, Poór Péter, Sasvári Annamária, Straub Dezső, Szabó Tamás, Sztankay István és Szulák Andrea hallhatóak. Most jelent meg második szerzői lemezük amelyen ismert, népszerű előadók mellett, fiatal tehetségek is lehetőséget kaptak. A dalok Kovács Kati, Alex Tamás, Janza Kata, Pintér Tibor, Szatmári Orsi, Faragó András, Horváth Attila, Szászu Katalin. Szmatana Andrea és Munkácsi Sándor előadásában csendülnek fel. Az életrajzíróként is népszerű Bradányi Iván ezelőtti négy könyve nálunk jelent meg: 1996-ban a Calas és Onassis", '97-ben a George Gershwin életét ábrázoló "Kék rapszódia". '98-ban a híres hollywoodi sztár. Doris Day karrierjét bemutató "Szentimentál Johnny". 1999-ben Gerard Depardieu életéről íródott könyve. A Gershwin biográfia egy sorozat első kötete. A továbbiakban Cole Porter, Irving Berlin, Jerom Kern és Richard Rodgers munkásságán keresztül az amerikai könnyűzene kialakulását szeretné a hazai közönség elé tárni.
Amikor Franciaországra gondolunk mi jut hamarabb eszünkbe, Edith Piaf, vagy az Eiffel torony? Lehet, hogy kettő együtt és egyszerre, hiszen Edith Piaf több volt mint ember, ő egy jelenség volt. Élete és életvitele megegyezett azzal, ami a csillagokban a számára meg volt írva. Anyja eltaszította magától, az utcán nőtt fel. Szeretetre éhezett, de képtelen volt szeretetet adni, vagy elfogadni. Hiszen a szeretőivel bánt a legkegyetlenebbül. Mindenkit megpróbált átformálni, kivéve saját magát. Pedig saját magával volt a legkevésbé megelégedve. Boldogságra vágyott, ám csak ritkán tudta elhitetni magával, hogy boldog, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a szomorúság ott ólálkodik körülötte. Ezért csinált mindent felfokozottan. Amikor nevetett, akkor harsányan nevetett, amikor sírni kezdett, alig tudta abbahagyni, ezek az ellentétes érzelmek korán megölték a szívét és naponta téptek bele a lelkébe.
- Nekem a közönségem az igazi családom - vallotta Piaf.
S közben olyan énekesek útját egyengette, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Eddie Constantin és Georges Moustaki. Akárhogy élt is ez a szerencsétlen asszony, gyönyörű örökséget hagyott ránk: apró örömeit, önpusztító fájdalmát mintegy háromszáz sanzon-felvétel őrzi. A szenvedés és a semmi között ő mindig a szenvedést választotta. Csak csodálnunk kell őt ezért.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
