A blues népe - Néger zene a fehér Amerikában

Az én hazám Texas, mit is keresek itt?
Az én hazám Texas, mit is keresek itt?
Bizony a whiskyér s a nőkér vagyok itt

A fehér bluesénekes gondolata még képtelenebb önellentmondásnak tűnik, mint a középosztálybeli bluesénekesé írja LeRoi Jones, a rabszolgák leszármazottainak zenéjét elemezve: XX. századi fekete bőrű amerikai íróként ő elsősorban a blues és a jazz néger gyökereit érzi és kutatja, s közben mindvégig érezni könyvében a népe sorsával való azonosulást és a főként zenében kifejeződő kultúrája fölött érzett büszkeséget.

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. Amely egyben annak története is, hogyan lettek az Afrikából behurcolt rabszolgák amerikaivá, hogyan próbáltak alkalmazkodni új környezetükhöz, majd az ő gyermekeik és unokáik miként fedezték fel saját kulturális örökségük eredeti és a szerző szerint a fehér ember számára sohasem igazán átélhető vagy másolható értékeit.

Újraindított Modern Könyvtár sorozatunkban az új regények mellett felújítunk régi sikereket is: olyan könyveket, amelyek ma is frissnek és elevennek hatnak, sőt az idő egyre inkább kihozza pikáns ízeiket. LeRoi Jones könyve egyértelműen ezek sorába tartozik csemege mindazok számára, akik nemcsak hallgatni (vagy épp játszani) szeretik a jazzt, illetve az afroamerikai gyökerekből táplálkozó mai könnyűzenét, hanem kultúrtörténetére is kíváncsiak.

A versidézeteket fordította Dávidházi Péter.