Ismertető: "Nem hagy nyugton a gondolat, hogy mit jelentene, ha igazán kommunikálni tudnánk a delfinekkel." - Részlet a könyvből:
Megtaláltuk a homokzátonyt a Maravillas roncsának közelében, ahol először úszkáltam foltos delfinek között. Leengedtem a hangszórókat, és jókora hangerőt adtam rá. A vízben terjedő hangot félmérföldes körzetben lehet hallani - pontosabban: érezni. Én ezt ,,folyékony" zenének nevezem, és a delfinek minden jel szerint kedvelik. Odasereglenek, figyelmesen hallgatják, sokáig ott maradnak.
De nem minden zenét szeretnek. A kemény rocktól és más, fülbántó hangoktól kifejezetten viszolyognak. A klasszikusokért azonban rajonganak. Nagyon szívesen hallgatják például a nagyzenekari Strauss-keringőt, az élő gitár-, fuvola-, klarinétzenét, a harmonika, a kalimba és különböző csengettyűk hangját, sőt, Ravi Shankart és más kelet-indiai muzsikusokat, akik szitáron játszanak, amelynek magas frekvenciájú hangjai a delfinekéihez hasonlítanak.
Lehetséges, hogy a zene lesz a híd köztünk és a delfinek között? Miért is ne? Mi a látás világában élünk, ők a hangok világában. Az emberekhez képest a delfinek a hallás lángelméi, képességeik fényévekkel előznek meg bennünket.
A delfinek a 200-tól 200 000 Hz-ig terjedő hanghullámokat is érzékelik a vízben, legélesebben a 30 000 és 60 000 közötti sávban. Összehasonlíthatatlanul több ez, mint amennyit mi hallunk. A mi fülünk a 20-tól 20 000 Hz-ig terjedő hangokat fogja fel, a legélesebb sávunk a 3000 Hz körüli. Hogy milyen hangokról beszélünk? Vegyük például a zongorát: ha leütjük a legalsó billentyűt, a húr körülbelül 27 rezgéshullámot bocsát ki másodpercenként, a legfelső billentyű 4200-at. [...]
A delfinek hangjeleit különösen érdekessé teszi, hogy nem csupán kommunikáció céljára használják, hanem szonárnak is. Ez egy betűszó az angol SOund NAvigation and Ranging-ből, ami ultrahangos, víz alatti észlelő és felderítő berendezést jelent. A delfinek sugárszerű hangjelet bocsátanak a vízbe, és visszaverődéséből ,,látják", mibe ütközött. [...]
A legelképesztőbb felfedezésünk a delfinek világában, hogy ultrahangjeleik nem verődnek vissza az élő testekről. A rezgések olyan kicsinyek, hogy úgy hatolnak át a húson, a véren, a bőrön, az izmokon és a zsírrétegeken, mint a vízen. Visszaverődnek viszont a levegőt tartalmazó üregekről és csontokról, magyarán úgy ,,látják" egymást, a halakat és az embereket, mint a röntgengép. [...]
A delfinek ultrahangjeleinek igen érdekes viselkedéstani vonzata van. Hiszen ha keresztüllátnak egymáson, és feltehetőleg első kézből értesülnek egymás belső állapotáról, mi szükségük volna arcjátékra, hogy tudassák például hogylétüket? Ha pedig tisztában vannak egymás belső állapotával, értelmetlenség volna érzéseiket, érzelmeiket eltitkolni. Vagy éppenséggel meghamisítani. Tökéletesen nyíltak, őszinték lehetnek. Átlátszóak. Nem ismerik a csalást vagy a hazugságot. Ami pedig az ábrázatukat illeti - lényegében teljesen mindegy, hogy milyen, ezen az alapon akár kedves, szívélyes is lehet. Egy soha nem változó álarc. Örök mosoly.
További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
