Daisy Miller - London ostroma + Maisie tudja (három mű két kötetbe kötve)

DAISY MILLER - LONDON OSTROMA Henry James regényeinek, elbeszéléseinek visszatérő motívuma az Európát járó amerikaiak élete, sorsa, szemlélete. Daisy Miller (1878) című korai kisregénye egy szép, egyszerű, természetes amerikai lány tragédiába torkolló életéről ad képet, Daisyt a jól nevelt európai ,,társaság" kezdetben idegenkedve fogadja, majd kiközösíti, s még csak meg sem kísérli senki, hogy megértse európai szemmel nézve szokatlan viselkedését. A London ostroma (1883) hősnője ugyancsak amerikai, egy sokat próbált elvált asszony, aki elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony megostromolja a bevehetetlennek mondott előkelő európai társaság bástyáját. Az Aspern-levelek (1888) már másfajta világba viszi el olvasóit, Velencében éldegél, és őrzi féltett ereklyéit egy töpörödött kis amerikai vénlány, aki valaha egy híres költő múzsája, sokszor megénekelt szívszerelme volt. Ebbe a poros, zárt világba tör be egy fiatal amerikai irodalomtörténész, a halott költő életrajzírója, s forgatja fel az öreg velencei palota itt felejtett lakóinak egyhangú életét. A finom tollú stiliszta nagy művészettel megrajzolt alakjai belevésődnek a modern olvasó szívébe is, soká nem felejtjük a szépre-jóra éhes kis Daisyt, a mohó, törtető Nancy Beckert, a velencei palota öreg kisasszonyait - Henry James-nek, az Európába szakadt amerikaiak avatott krónikásának megannyi teremtményét. MAISIE TUDJA 1897-ben jelent meg az amerikai írónak ez a kisregénye, de témája ma is életbevágóan aktuális: erkölcsi alapja híján való, felelőtlen, elvált szülők gyerekének lelki fejlődéséről szól. Hatéves Maisie, mikor a bíróság kimondja a válást, s őt az év egyik felében apja, a másikban anyja gondozásába utalják. A szülői kötelesség egyiküknek sem fontos, annál inkább az a lehetőség, hogy most már a gyermek révén is kellemetlenkedhetnek egymásnak. Eleinte a megszabott időn túl is maguknál tartják, megpróbálják hozzáférhetetlenné tenni a másik számára, aztán új házasságot kötnek, s elkezdenek labdázni vele, ide-oda passzolják a kislányt, igyekeznek a másik nyakába varrni, hogy zavartalanul bonyolíthassák kétes szerelmi és pénzügyeiket, aztán a labdajátékba a mostohaszülők is belekapcsolódnak. - Csoda lesz, ha nem merül el az a kislány ebben az erkölcsi posványban! - állapítják meg a helyzet láttán fejcsóválva az ismerősök, s lám bekövetkezik a csoda. Ámde további csodának is tanúi lehetünk. A szerző írásművészete az, amellyel a gyermek szemével nézve, tiszta lelkén átszűrve érzékelteti a gátlástalan felnőttek feslettségét s azt a megrendítően bonyolult folyamatot, melynek során fokozatosan megérik, felfogja helyzetét és környezete fölébe magasodik...