Naturalis Historia - Természetrajz XX-XXVII. könyv - Római medicina és farmakológia

Nincs, amit jobban csodálhatnánk az antikvitásban, mint a botanika - vallja a természettudós Plinius. A hatalmas mennyiségű, szinte a felvilágosodás koráig meghatározó jelentőségű ismeretanyagot felhalmozó enciklopédiájában csodálatos történeteket, megfigyeléseket ad közre a különböző gyógynövényekről és hatásaikról, amelyeknek a felfedezését egyenesen az istenekre vezeti vissza. Panteista szemléletéből következően azt vallja, a természet mindenek szülőanyja, jóindulatú gondoskodása élelemmel és orvosságokkal is ellátta teremtményeit. Kötetünk ebből a jelentős, a középkorban az orvosi munkák között számon tartott és megőrzött gyűjteményből a 20.-tól a 27. könyvig terjedő rész első magyar fordítását adja közre. Ezen könyvek a növényekből készült orvosságokat tárgyalják, az antikvitásban ugyanis a gyógykészítmények zöme növényi eredetű volt. A téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint korunk e téren megváltozott szemlélete, miszerint reneszánszát éli a természetgyógyászat, sőt változni látszik az orvosi szemlélet is. Csak üdvözölni lehet azt a felismerést, miszerint jelentős különbségek vannak a természetes és a szintetikus anyagok között. Ígéretes, hogy ebben a vonatkozásban hatékony lépéseket tesz az élelmiszeripar és a mezőgazdaság is, továbbá a mai orvoslásban is egyre inkább szerepet kap a prevenció, illetőleg a gyógyszerek mellett kiegészítő kezelésként a természetes szerek alkalmazása.