Bitumen, Csókember és egyéb szuperhősök

- Napok óta nem láttalak, fiam! - mondta neheztelve a Vak Ember, és fehér botjával megpaskolta a Bókember fejét, akinek az üdvözléstől picike púp nőtt a frizuráján. - Mi történt veled? Szóval, már megint csajoztál? De jól látom, hogy valami nyomjasz a lelkedet? - Ne is kérdezd, cimbora! - vágott fancsali képet a nevezett. - El sem tudod képzelni, miféle kalandban volt részem. Akár hiszed, akár nem, az egyik felhőkarcoló tetején végre becserkésztem a Bombanőt. - A Bombanőt? - kérdezte a Vak Ember meglepetten. - És mit csinált ott? - Hát akkor azt hittem, hogy éppen a hátán fekve napozik - vallotta be a Bókember. - Monokiniben? - remegett meg a Vak Ember hangja. - Sőt... Hmm... A nélkül... - vallotta be a Bókember. - Remélem, nem vacakoltál vele sokat? - jött izgalomba a Vak Ember. - Szinte látom magam előtt, ahogy rászálltál, akár a méhecske az illatos virágra és... - Hát... - hümmögött a Bókember. - Ezt tettem... - Na, és meglepődött a Bombanő? - kérdezte a Vak Ember vigyorogva. - Az nem kifejezés, hogy meglepődött. De az éppen rajta munkálkodó Láthatatlan Ember még nála is sokkal jobban...