Az igazat és csakis az igazat

Most egy olyan vékonyka könyvet tarthat kezében az olvasó, amely egy több mint hatvan éve Kanadában élő magyar ember életének vázlatos történetéről szól. Aki minden esztendőben, október 23.-án itthon emlékezik a forradalomra. Egy olyan ember életéről olvashatunk, aki azt az ajándékot, és egyben súlyos terhet kapta a sorstól, hogy egy percre sem feledkezhet el arról, honnan jött s mi a feladata. '56-os disszidens, mondjuk mi, itthon, a több mint hatvan esztendeje eltávozott, elmenekült emberekről. Ó, mennyi, de mennyi életút, tragédia rejtőzhet e gyűjtő fogalom mögött! 56-os disszidens! Igen. De vajon mi az az erő, vajon megfejthető-e az a sorsakarat, ami igaz magyarnak őrzi meg az eltávozottat, ami nem engedi elszakadni ettől a kicsi hazától még a hatalmas Kanadában sem, s ami gyakorta visszahúzza a szülőföldre? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni, nemhogy nekem, de talán még a vallomást tevő Bogyay Elemérnek sem. Ő ezt az erőt valószínűleg azóta érzi, amióta sok ezer kilométerre él tőlünk, de mindig hazajár. Ő ezt kapta a Teremtőtől ajándékba. Ezt a mágnesként vonzó erőt.