Az amerikai - Egy magának való úriember

Előszó "És a gyilkosságok? - kérdezhetnéd joggal. Nos, nem voltak gyilkosságok. Többségükben merényletek voltak, amelyeknek én csak az előkészítésében vettem részt. Hogy Ingrid és a skandinávok? Az autószerelő meg a barátnője? Velük hogy számolok el? Azok nem gyilkosságok voltak. A célszerűség diktálta, hogy szabaduljak meg tőlük. Ha egy terrier végez egy patkánnyal, az gyilkosság? Sohasem volt semmi közöm ártatlan életek sokaságát követelő terrorcselekményekhez; nem molesztáltam gyermekeket, nem követtem el nemi erőszakot sem lányok, sem fiúk ellen, nem akasztottam és gyújtottam fel csavargókat és hajléktalanokat. Nem adtam el egyetlen gramm kokaint, heroint, cracket, ajzó- vagy nyugtatószert soha senkinek. Nem volt részem semmiféle nyerészkedésben, kétes tőzsdei részvénymanipulációkban, a Dow Jones és a Nikkei árfolyammozgásaiban sem volt soha szerepem - legalábbis önérdekből nem. Fülszöveg Az olasz kisvárosban mindenki csak Signor Farfallának, azaz Pillangó úrnak szólítja: azt hiszik, miniatúrafestő, aki apró pillangókról készít minden részletre kiterjedő képeket. A kivitelezés aprólékossága valóban fontos a munkájában, de megbízatásai sokkal veszélyesebbek - és sokkal több pénzt is hoznak a konyhára. Nem egy titkos ügynök, bérgyilkos próbálta már horogra keríteni hasztalan. Hiszen ő közvetíti a halált - és ebben a szakmában ő a legjobb. A magányos, inkognitóban élő férfi az Appenninek drámai hegyvonulatai között, a festői szépségű völgyben most mégis megtanulja élvezni az életet: a romantikus lankákat, a középkori óvárost, a finom borokat és a részegítő szerelmet. Ezért hát elhatározza: ez a megbízatása lesz az utolsó. Valaki vagy valakik azonban ismét a nyomában járnak...