Erlend Loe

I mádtam a teljes trilógiát. Annyira más hangulata van mint a megszokott, leginkább tán amerikai könyveknek. Nem kell egyetérteni, csak érteni :)

Ha valaki volt már céltalan, elveszett, nem tudta hogyan tovább, nem látta ennek az egésznek az értelmét, az át fogja érezni a főhős helyzetét. És az nagyon fogja szeretni ezt a könyvet (ahogy én is). De el tudom képzelni azt is, hogy valaki nem tudja átélni a szituációt és számára az egész csupán semmitmondó elmélkedés.

redbaron-nal nem értek egyet. Valóban eltér az előző regény, a "Doppler" stílusától, de nem hiszem, hogy csalódni fognak a Kedves Olvasók. Talán nem annyira mutatkozik meg az író zsenialitása, mint korábban, de az, hogy valakinek elmenjen a kedve az ilyen jellegű irodalomtól, az enyhe túlzás. Majd ha már a "Naiv.Szuper."-en is túl vagytok, akkor megértem, ha egy időre pihenni hagyjátok a polcon a Mester műveit, de odáig azért hosszú még az út - és vidám.

Zseniális! Hamisítatlan fanyar skandináv humor.

Annak ellenére, hogy ez a könyv címében utal Erlend Loe korábbi kötetére (ami mellesleg csupán a magyar fordításban igaz), azok, akik a Doppler folytatásaként veszik meg a regényt, mindenképpen csalódni fognak. Ez a történet - amennyiben létezik egyáltalán - csak ürügy arra, hogy az író közvetlenül kiszóljon hozzánk - néhol kedélyesen, esetleg szemtelenül, de sokszor cinikusan vagy akár kelletlenül is. A hagyományos mesemondás kereteit feszegetve a szerző az olvasók türelmét és lelkesedését is próbára teszi - nekem egy időre biztosan elegem lett ebből az irodalomból. A könyv kétségtelen - sajnos egyedüli - erényeként tudnám megemlíteni a szellemes és igényes magyar fordítást.

Ez a könyv maga a nagybetűs CSODA! Aki egy kis szépségre vágyik a fásult életébe, mindenképp olvassa el, és figyeljen a jelekre!