A kandírozott mandarinzselészínű áramvonal

Lehet, hogy az amerikai Tom Wolfe (Festett malaszt, Hiúságok máglyája), akinek ezt a könyvét szenzációs eseményként köszöntötték világszerte, iskolát csinált a tudósítás jelen idejű műfajának? Ezt a munkáját kritikusai a popművészet, a képregény esszévetületének tartják. S ha a műfaj további lehetőségei felől csak sejtéseink lehetnek, a fordító Bartos Tibor "stílusos" konklúziójával mindenképp egyetérthetünk: "egy biztos: az itt bemutatott tudósító nem tegnap jött a hat-húszassal". Miről tudósít Wolfe az új, ismeretlen szavakat, tényeket, híreket, fogalmakat barokk bőséggel felburjánoztató, de "formássá" regulázott esszéiben? Arról a kísérletről, melyet az agyontechnicizált amerikai tömegtársadalomban az egyes rétegek, nemzedékek a maguk szubkultúrájának, életforma-rituáléjának, "félvilágának" kimunkálásáért folytatnak. Vagyis - a formáról, a szent mindennapok ceremóniájáról. A stílusról - a la kasfejűek, Johnson Öcsik, tantik, Baby Jane-ek, "összecsókolódzók", Cassius Clayk, "apócázó" lemezlovasok stb.