Orhan Pamuk

Pamuk Zseni, imádtam ezt a könyvet, zseni tényleg. Végre egy könyv ami kitartott viszonylag sokági. Egyedi, nagyon megkedveltem a karaktereket.

Keménytáblás kiadásban biztosan megvettem volna!

A Hó után igazi csemegének bizonyult számomra, az olvasás is könnyebben ment. Igazi Pamuk rajongóknak való, az iszlám világot tökéletesen ábrázoló, és emellett a lélek rejtelmeit, a visszaemlékezés sötét bugyrait feltáró regény. Élvezetes történet, a szerző életműsorozatának egy újabb gyöngyszeme, ezt figyelembe véve kell olvasni is.:)

Nagyon tetszett a könyv! A szerzőtől ez az első mű, amelyet olvastam, keresni fogom a többi Pamuk könyvet is!:) Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el!:)

Élvezetes, olvasmányos kis történet volt. Pamuk nem hazudtolta meg önmagát. Vékony kis könyv két nap alatt kiolvasható. Összességében, én azért többre számítottam (volna).

Én még ilyet könyvről nem írtam, de borzasztóan idegesített, untatott, mégsem tudtam letenni, sőt, még egyszer elolvastam. Eszméletlen, ahogyan Pamuk írni tud.

Nekem is tetszett, engem is emlékeztet Eco-ra. Ez az első és eddig egyetlen Pamuk könyv, amit olvastam, de biztos nem az utolsó. Érdekes sztori, sosem olvastam még történelmi Törökországban játszódó művet. Elég sok a filozofálás, ez érdekes rálátást ad a korabeli iszlám gondolkodásmódra, bár néha kicsit nehézzé is teszi az olvasmányt. Mindenesetre nagyon jó.

Ez a könyve Pamuknak kevésbé tetszett, valóban kissé vontatott. Bár az is lehet, hogy 20 év múlva majd tetszeni fog? Az elbeszélőnek az olvasóhoz való viszonya azonban itt is lebilincselő, emiatt olvastam végig a könyvet.

Ez egy nagyon jó könyve Pamuknak. Érdekes az adott kor leírása, bemutatása, maga a történet pedig magával ragadó. Én szeretem Pamuk stílusát is, idáig ez a könyve tetszett a legjobban.

Lenne egy kérdésem: van valami sorrendiség, ami szerint érdemes olvasni, vagy teljesen önálló művekről van szó, és olvasásuk nem jelent akadályt, ha nem ismerjük az előző könyveket? Előre is köszönöm :) (egyébként van egy bizonyos kor, amettől javaslott olvasni, kérdezem ezt 15 éves fejjel)

Elnézést, talán balga kérdés, de tekintve, hogy sajnos még nem olvastam egyetlen Orhan Pamuk könyvet, kérem nézzétek el: a könyvei között van vmi úgy mond sorrend, mintha egy sorozatról beszélnénk? Előre is köszönöm

Bárhol hagyod abba, néhány sor után újra belevarázsol a saját személyes történetének és Isztambulnak a világába. Jó ritmusa van, könnyű olvsni, pedig vannak igazi mélységei. Lebilincselő, érzékeny, nagyon lelki, de semmi ragacs, és anélkül ad át egy teljes érzelmi képletet, hogy szájbarágna. Ennél a könyvnél nem véletlen a Nobel díj. Aki szereti Isztambult, annak azért, aki még nem ismeri, annak meg azért ajánlom. De aki már átélte egyszer is a körúton a novembert (ki szegény, beteg ember), annak nagyon tetszeni fog.

Ezt az egy könyvét olvastam Orhan Pamuknak. Sokan azt írják róla, hogy nehezen olvashatóak a művei, szenvedve, lassan lehet olvasni őket. Nekem ez a regénye tetszett. Szórakoztató, izgalmas, könnyen olvasható. Csatlakoznék az előttem szólóhoz. Különleges nyomozás részesei lehetünk 1591 telén Isztambulban. Kelet és Nyugat találkozása.

Kellemes megelégedéssel teheti le a könyvet mindenki, aki csak végigszenvedi ezt a rengeteg oldalt. Ennyi elismételt mondatot, amit ebben a könyvben olvashatunk, mindössze a szórend változtatását használva, talán még nem írt senki ennek előtte.

Rettenetesen nehéz könyv,de azt hiszem, hogy nem zsenialitása, inkább szerencsétlensége folytán. Borzasztó azt érezni, hogy valaki megpróbál kifejezni valamit, de nem tud egy kerek teljes gondolatot megfogalmazni. Aki szereti Cuelho-t, csak annak ajánlom.

Nehéz mű, mély metaforikával. Én egy kicsit magamra ismertem az elbeszélőben. Nem a szituációjára gondolok (ugyanis őt perzsa kalózok rabolták el egy hajóról, és többé nem engedték haza), hanem belső konfliktusaira. Nem tűnik hosszúnak külsőre, de én nem haladtam vele valami gyorsan.

Kicsit lassú és vontatott, pont, mintha hó fedné be magát a szöveget is: úgy kell előásni a lényeget. Nagyon érdekes, de nem könnyű olvasmány. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, sőt: ajánlom mindenkinek. Központjában a vallás, illetve a vallással kapcsolatos törökországi belső konfliktusok állnak, egy furcsa, groteszk performanszba, végül tömeggyilkosságba fulladó élő tévéműsor köré szerveződve. Átszőve a szerelmi szállal - természetesen...:)

A könyv különleges világba, különleges módon vezet el bennünket. Akinek tetszett Umberto Eco A rózsa neve című regénye, ezt is élvezni fogja.