A csillagok H borúja

A hercegnő elkészült a fegyver összeszerelésével, olajos kezeit a fehér ágyneműbe törölte. Beinditotta a dízelmotort. A láncfűrész szépen, egyenletesen berregve működni kezdett. Talán a vakszerencse talán az írói fantázia műve volt, hogy ebben a pillanatban lépett be az egyik birodalmi légiós, talpig páncélban. Fején rózsaszínű, szúnyogfejszerű sisakot hordott, amely teljes mértékben akadályozta a kilátásban. Oldalán poroltó lógott, kezében sugárvető, a hátán permetező puttony, amely alkalmas volt biológiai hadviselésre is. Sisakjának tetején kakasos forgó. Egyenruháján jól látható felirattal, csupa nyomtatott betűvel foszforeszkált: `Waffel Eszesz`. Lábán könnyű betoncsizmát viselt, így nem is csoda, hogy nesztelenül tudta becserkészni áldozatát, a fiatal, védtelen (talán még szűz) hercegnőt. Amikor meglátta prédáját, felröhögött. De milyen rosszul tette! A hercegnő villámgyorsan, meglepően könnyed mozdulattal előhúzta a háta mögül a már berregő láncfűrészét. Apró riposzttal kivédte támadója rosszallását. Majd ahogyan kislánykorában a láncfűrész - vívó iskolában - ahová a balett és a szolfézs közötti szünetekben járt - unásig gyakorolta, hatalmas dühödt suhintással lemetszette támadója tollforgóját. A páncélos rohamosztagos felvisított, majd hanyatt-homlok elmenekült. Lila hercegnő tudta, a neheze még hátra van.