A boldogtalan Villon boldog napjai

A mulandóság korbácsa hajszolta. Hogy nagyon kell sietni, mert hamar elszáll az élet. Szépséges csodák fájdították szívét és szemét. Mindent akart és semmit el nem szalajtani. A vágy mohóságában meg-megbotlott, bizony: ezért érezzük annyira magunkénak őt és az életét. Te is; én is: mindannyian. Komor színekben festette meg önmagát, de élete ma is eleven és élni fog késő századokon át. Ebben az életműben - életében és műveiben - a visszataszító vonásokat régen elkendőzte már a halhatatlanság aranyfüstje. Tartalom A gyermek és az ifjú 5 Vendégségben, egy dámánál 14 Gáláns történet, amelynek vége szemenszedett hazugság 29 Találkozás egy úrikisasszonnyal 48 Be jó is volna: rendes ember lenni! 68 A magunk megismerése útjának elején 89 Az Úr szántóföldje és a pokol tornáca 110 Hiába, minden ellene esküdött 129 A nyugalom szerelmese 147 Maradni kell, ha marasztalnak 165 Nincs bocsánat! 186 A bitófa árnyékában 201 A szerfölött szolgálatkész Robert Joseph Michel Saint-Jacques des Loges úr 212 Új veszedelmek forgószelében 226 Magiszter Villon igazságot kér 238 Kezdődik a rendes élet 254 "És én a te asszonyod vagyok!" 261 Dalok az éjszakában 271 Francois és Jeanne 293 Befejező ballada (A nagy testamentumból) 308