Az erdőt, mezőt járó ősemberek jól ismerték a vadon gyümölcseit. Míg az elejthető vadak után kutattak, sokszor csak a vadon termő gyümölcsök fogyasztásával tartották fenn magukat. Ám hamarosan rájöttek arra is, hogy az elejtett vadak húsa könnyebben emészthető, ha az erdőkön, mezőkön termő gyümölcsökkel együtt fogyasztják. Manapság, amikor a médiákból arról tájékozódhatunk, hogy a termesztett gyümölcsök terméshozamát, állagát és ízét a hagyományos növénynemesítési módszereken túl génmanipulációval is módosítják, egyre többen fordulunk a `tiszta forrásokhoz`. Szerencsére, ma még elegendő mennyiségben fellelhetők a nagyüzemi termesztés alá nem vont erdei gyümölcsök. Ezek hamisítatlan, eredeti ízeket kínálnak, és mentesek minden vegyszertől. Igaz, nehéz ezeket megfelelő mennyiségben begyűjteni, ámde megéri a fáradságot. Főleg, ha magunk gyűjtjük, mivel ilyenkor a munkát kellemes kirándulással kapcsolhatjuk össze, és a gyümölcsök begyűjtéséből kiveheti a részét a család apraja-nagyja. Mivel az erdei gyümölcsök zöme ősszel érik, és sok közülük akkor a legfinomabb, ha már megcsípte a dér, igazán kellemes túrákat szervezhetünk. Kora reggel jó hűvös van, és a hűs erdei párát beszippantva kiöblíthetjük tüdőnkből a poros, füstös városi levegőt, amit egész héten beszívtunk. Ilyenkor kell nekivágni a hegyi ösvényeknek, a meredek kaptatóknak. Útközben megfigyelhetjük a termőhelyeket, hogy aztán majd visszafelé megálljunk gyűjtögetni a bokroknál. Amikor pedig felérünk a hegytetőre, addigra már hétágra süt a nap, lekívánkozik rólunk a pulóver, és jót lehet játszani, szaladgálni, majd kimerülve elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsiát, és utána még egy jót szundíthatunk is. A hegyről lefelé bandukolva azután meg-megállunk az útközben megfigyelt bokroknál, és teleszedjük a magunkkal hozott kis kosárkákat vagy dobozokat (nem ajánljuk gyűjtéshez az egyébként sok mindenre praktikus nájlonzacskót, mert ebben csak megtörik és befülled a finom, lágy gyümölcs). Hazai erdeinkben attól már nem kell tartanunk, hogy a málnabokorról szedegetve, véletlenül kezet (mancsot) fogunk a túlsó oldalon szedegető mackóval… Arra azonban ügyelnünk kell, hogy sem a gyerekek, sem magunk ne sebződjünk meg a tüskés bokroktól: a szélső, könnyen megközelíthető ágakról ugyanis a helyi lakók -- szarvasok, őzek, vaddisznók -- már előttünk lerágták a gyümölcsöt, így leginkább csak a nehezen megközelíthető, belső ágakon találunk ép, egészséges és érett szemeket. Hogy ezeket elérhessük, hajtsuk le az útban levő ágakat, lábunkkal szorítsuk le -- de semmi esetre se törjük le --, s ha majd lelépünk róluk, ezek az ágak lassan felegyenesednek. Ne feledjük: kirándulók, gyümölcsszedők vagyunk, és nem erdőrombolók. A bokorból kifelé haladva pedig nagyon ügyeljünk, nehogy a felcsapódó ágak megsebezzék gyermekeinket, társainkat.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
