Vekerdy Tamás

0 | saxum kiadó kft. | 2013
Korai tanítás? Ki a jó óvónő? Tanítson-e a szülő? Specializáció? Fontos kérdések, amelyeknek...
Igényelhető
0 | saxum kiadó kft. | 2012
1957 nyarán vagyunk - a levert forradalom után -, egy ifjúkori első szerelem végső szétbomlásában...
Igényelhető
3 | saxum kiadó kft. | 2012
Az élet sokszor állít bennünket választás elé: döntenünk kell, milyen ismeretek birtokában...
Igényelhető
4.5 | saxum kiadó kft. | 2012
"Ki tudja, mi lesz belőle?" A szülők reménye, szorongása, néha titkoltan, néha...
Igényelhető
0 | park könyvkiadó | 2011
Vekerdy Tamás könyve a kezdetektől az iskoláskor küszöbéig kíséri el a gyereket - és vele együtt a...
Igényelhető
A párkapcsolatok iskolája
Dr. Csernus Imre - F. Várkonyi Zsuzsa - Kánya Kata - Lux Elvira - Popper Péter - Sas István - Szendi Gábor - Sz. Mikus Edit - Szőllőssy-Csoma Enikő - Vekerdy Tamás
Dr. Csernus Imre - F. Várkonyi Zsuzsa - Kánya Kata - Lux Elvira - Popper Péter - Sas István - Szendi Gábor - Sz. Mikus Edit - Szőllőssy-Csoma Enikő - Vekerdy Tamás
A párkapcsolatok iskolája
3.7 | jaffa kiadó és kereskedelmi kft | 2011
A kötet a Nyitott Akadémia rendhagyó előadássorozatának szerkesztett, kibővített anyagát foglalja...
Igényelhető
2.5 | saxum kiadó kft. | 2011
1951-1991 - negyven évnyi (illetve 1861-2011, százötven évnyi) kortörténet egyéni élettörténetbe...
Igényelhető
4.3 | saxum kiadó kft. | 2011
Három író-pszichológusnő szempontjait ismerhetik meg e kötet olvasói a szülőktől való korai leválás...
Igényelhető
3.5 | saxum kiadó kft. | 2009
A társadalmi és politikai agresszió ma is egyre növekvő tendenciát mutat. Mindez nem kerüli el...
Igényelhető
A párkapcsolatok iskolája
Dr. Csernus Imre - F. Várkonyi Zsuzsa - Kánya Kata - Lux Elvira - Popper Péter - Sas István - Szendi Gábor - Sz. Mikus Edit - Szőllőssy-Csoma Enikő - Vekerdy Tamás
Dr. Csernus Imre - F. Várkonyi Zsuzsa - Kánya Kata - Lux Elvira - Popper Péter - Sas István - Szendi Gábor - Sz. Mikus Edit - Szőllőssy-Csoma Enikő - Vekerdy Tamás
A párkapcsolatok iskolája
3.9 | jaffa kiadó és kereskedelmi kft | 2008
A kötet az immár hatéves Mesterkurzus rendhagyó előadássorozatának szerkesztett, kibővített...
Igényelhető
0 | könyvmolyképző kiadó kft. | 2008
Szívmelengető karácsonyi történet. Szarvas Szilárd egy kínai erdőből kerül egy német állatkertbe...
Igényelhető
0 | central médiacsoport zrt. | 2008
Most is csak azt tudom mondani: Én azt hiszem, hogy az Igazán jó válaszok - ha vannak Most is...
Igényelhető
3.8 | park könyvkiadó | 2008
Vekerdy Tamás könyve a kezdetektől az iskoláskor küszöbéig kíséri el a gyereket - és vele együtt a...
Igényelhető
3.8 | park könyvkiadó | 2008
A kötetben szülők és nagyszülők - a gyerek körül élő felnőttek - az iskolásgyerekről, az iskolába...
Igényelhető
0 | central médiacsoport zrt. | 2008
Vekerdy Tamás újabb kötetbe gyűjtötte a Nők Lapja A pszichológus válaszol című rovatában az elmúlt...
Igényelhető
0 | central médiacsoport zrt. | 2007
Most is csak azt tudom mondani: "Én azt hiszem, hogy az igazán jó válaszok - ha vannak ilyenek -...
Igényelhető
0 | sziget könyvkiadó bt. | 2006
A gyerek "megérik, mint az alma a fán". Talán ebben a gondolatban fogalmazódik meg...
Igényelhető
2.3 | saxum kiadó kft. | 2005
Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás, Popper Péter előadásai. Kalandozás a gyermeki és a felnőtt világ...
Igényelhető
0 | central médiacsoport zrt. | 2005
2003 szeptembere és 2005 áprilisa közt jelentek meg ezek a kérdések és válaszok a Nők Lapja A...
Igényelhető
0 | filum könyvkiadó | 2003
"Intellego - ez azt jelenti, hogy megértek, latinul. Az intelligencia: veleszületett értőképesség...
Igényelhető
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten Vekerdy Géza és Friedrich Anna gyermekeként.
Főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.
1958–1960 között házitanító volt, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa volt. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. 1983–tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995–1998 szeniora volt. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998–tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990–től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke volt. 1998–tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998–tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991–től a budapesti magisztrátus tagja.
Díjai:
Kiváló Munkáért-díj (1985)
Oktatásügy kiváló dolgozója (1987)
Nemzetközi Lego-díj (1993)
Kiss Árpád-díj (1996)
Budapestért Díj (2000)
Pro Scholis Urbis díj (2006)
Nagyon jó könyv! Minden leendő szülőnek kötelezővé tenném! :) Csak ajánlani tudom minden szülőnek és pedagógusnak ebben a mai nem túl jó világban! :)
Nagyon élveztem a könyvet! Hasznos, érdekes és tanulságos olvasmány azok számára, akinek valamilyen köze van a gyerekekhez...azaz mindenkinek! A könyv megjelenési formája is tetszik, jó kézbe venni így is úgy is!
Rávilágít pár olyan dologra, melyek nekem is segítenek megérteni gyermekemet és még saját viselkedésem is.
Összeollózott mű, nincsen összekötő szöveg, felépített szerkezet, jó gondolatok vannak ugyan benne, de a fő vonulatot nem találom.
Akik rendszeresen követik a terezanyu.hu könyvajánló rovatát, megszokhatták már, hogy bármennyire próbára is teszem ezzel hétről hétre az olvasók türelmét, sosem bírom kihagyni az önéletrajzi vonulatot az ajánlóimból. Nem az a célom ezzel, hogy a könyvek helyett saját magamat toljam előtérbe, hiszen izgalmi érték szempontjából legfeljebb talán egy IKEA összeszerelési útmutatóval vehetném fel a versenyt. A helyzet egyszerűen csak az, hogy minden szerdán itt ülök tátott szájjal a monitor előtt és nem bírok túllépni azon az élményen, amit az adott hétre olvasott könyvtől kaptam. Hasonlóan állok (pontosabban ülök) most is. Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság címet viselő legújabb kötetében tíz olyan előadást olvashatunk, amelyek a Nyitott Akadémia szervezésében hangzottak el a gyermekléttel, iskolával, neveléssel kapcsolatos témákban. Mióta csak ismerem Vekerdy Tamás írásait, számos dolog miatt tartozom hálával a szerzőnek: jótéteményeinek listáján a legfrissebb tétel új könyvének alcíme: Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? Természetesen az alcímen túl az egész kötet nagyszerű, ugyanakkor már ezen a ponton világossá válik az egyszeri olvasó számára, hogy a gyermekek megértéséhez önmagunk megértésén keresztül vezet az út (és megkockáztatom, ellenkező irányban is igaz ez az állítás), egyúttal pedig azok felé is nyit a könyv, akiknek ugyan nincs gyermekük, de nem hagyja őket hidegen a téma. A korábban megkezdett önéletrajzi szálat folytatva elárulom azt is, hogy én ugyan egyelőre egy darab gyermekkel sem rendelkezem, viszont igyekszem becsülettel felkészülni a feladatra. Például már jó előre szorongok amiatt, hogy mit is fogok én kezdeni majdani utódommal, mit és hogyan fogok elrontani a nevelésében még zsenge korában, ez milyen hatással lesz a csemete későbbi életére és engem pedig a továbbiakban mennyire fog furdalni a lelkiismeret mindezek miatt. Jó és kevésbé jó példa van előttem bőven, hiszen sokat dolgozom kamaszokkal és fiatal felnőttekkel, időnként még a szüleikkel is, hallok a családról, az iskoláról, az értékekről, és mindazokról a problémákról, amelyek csak előadódhatnak ezeken a területeken. Meglehetősen furcsa helyzet ez számomra, hiszen nem is volt az olyan régen, amikor még akár rólam is írhattak volna levelet Vekerdy Tamásnak a szüleim. Az én levelem még egy ideig várat magára, addig azonban itt állok a senki földjén, és jobb híján igyekszem felkészülni minden eshetőségre. A felkészülés pedig nagyon is szükséges, hiszen annyira gyorsan változó és képlékeny a világ, még a(z állítólag) felnőtteknek is nehéz kapaszkodót találni benne. Egy gyereknek azonban éppen ezekre a kapaszkodókra van szüksége ahhoz, hogy a könyv címében említett érzelmi biztonságot megtapasztalhassa és a számára megfelelő ütemben fedezhesse fel önmagát és a világot, amihez elengedhetetlen a szülők támogató jelenléte és értő, nem tolakodó segítsége. A család mellett pedig ott az iskola, amelynek elméletben szintén fontos szerepe lenne a nevelésben-támogatásban, azonban a magyar iskolarendszer sajnálatos módon ahelyett, hogy felkeltené a gyermek érdeklődését a világ sokszínűsége iránt és segítené őt a tudás megszerzésében, gyakran inkább csak elveszi a fiatalok kedvét attól, hogy többet tudjanak meg az őket érdeklő témákról és hasznavehetetlen, rövid szavatosságú ismeretekkel tömi a diákok fejét. Szintén szomorú tendencia, hogy a gyermekeiknek valóban a legjobbat akaró szülők már egészen zsenge kortól hatalmas teljesítményeket várnak el a csemetéktől (hiszen jó iskolának is az számít, ahol a legtöbb nyelvvizsgát, emelt szintű érettségit és egyéb, grafikonon jól ábrázolható eredményt tudják felmutatni a tanulók végzéskor), így a rendszer jól képzett neurotikusokat termel ki magából. Vekerdy Tamás ezzel szemben gyakran hoz példákat a Waldorf-iskolák gyakorlatából, amelyek a számokban mérhető teljesítmény és kis felnőttek nevelése helyett a gyermekek hosszú távú céljait helyezik előtérbe, az oktatási folyamat sokkal kevesebb szorongást generál, mindazonáltal használható eszközöket ad a gyermekek kezébe. Természetesen, ahogy a Waldorf-iskola sem az egyetlen üdvözítő megoldás az oktatásban, úgy a gyermeknevelés során felmerülő többi problémára sem egyetlen igaz és helyes válasz létezik. Sőt, nincs is mindig szükség a helyes válaszra, hiszen ahogy Vekerdy Tamás megfogalmazza, a gyerekek nagyon sok mindent kibírnak még minket is. Ami elengedhetetlen, az az őszinteség, melegség, biztonság és valószínűleg egy jókora adag humor is, hogy ne csak a gyerek bírjon ki minket, hanem mi is magunkat.
Akik rendszeresen követik a terezanyu.hu könyvajánló rovatát, megszokhatták már, hogy bármennyire próbára is teszem ezzel hétről hétre az olvasók türelmét, sosem bírom kihagyni az önéletrajzi vonulatot az ajánlóimból. Nem az a célom ezzel, hogy a könyvek helyett saját magamat toljam előtérbe, hiszen izgalmi érték szempontjából legfeljebb talán egy IKEA összeszerelési útmutatóval vehetném fel a versenyt. A helyzet egyszerűen csak az, hogy minden szerdán itt ülök tátott szájjal a monitor előtt és nem bírok túllépni azon az élményen, amit az adott hétre olvasott könyvtől kaptam. Hasonlóan állok (pontosabban ülök) most is. Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság címet viselő legújabb kötetében tíz olyan előadást olvashatunk, amelyek a Nyitott Akadémia szervezésében hangzottak el a gyermekléttel, iskolával, neveléssel kapcsolatos témákban. Mióta csak ismerem Vekerdy Tamás írásait, számos dolog miatt tartozom hálával a szerzőnek: jótéteményeinek listáján a legfrissebb tétel új könyvének alcíme: Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? Természetesen az alcímen túl az egész kötet nagyszerű, ugyanakkor már ezen a ponton világossá válik az egyszeri olvasó számára, hogy a gyermekek megértéséhez önmagunk megértésén keresztül vezet az út (és megkockáztatom, ellenkező irányban is igaz ez az állítás), egyúttal pedig azok felé is nyit a könyv, akiknek ugyan nincs gyermekük, de nem hagyja őket hidegen a téma. A korábban megkezdett önéletrajzi szálat folytatva elárulom azt is, hogy én ugyan egyelőre egy darab gyermekkel sem rendelkezem, viszont igyekszem becsülettel felkészülni a feladatra. Például már jó előre szorongok amiatt, hogy mit is fogok én kezdeni majdani utódommal, mit és hogyan fogok elrontani a nevelésében még zsenge korában, ez milyen hatással lesz a csemete későbbi életére és engem pedig a továbbiakban mennyire fog furdalni a lelkiismeret mindezek miatt. Jó és kevésbé jó példa van előttem bőven, hiszen sokat dolgozom kamaszokkal és fiatal felnőttekkel, időnként még a szüleikkel is, hallok a családról, az iskoláról, az értékekről, és mindazokról a problémákról, amelyek csak előadódhatnak ezeken a területeken. Meglehetősen furcsa helyzet ez számomra, hiszen nem is volt az olyan régen, amikor még akár rólam is írhattak volna levelet Vekerdy Tamásnak a szüleim. Az én levelem még egy ideig várat magára, addig azonban itt állok a senki földjén, és jobb híján igyekszem felkészülni minden eshetőségre. A felkészülés pedig nagyon is szükséges, hiszen annyira gyorsan változó és képlékeny a világ, még a(z állítólag) felnőtteknek is nehéz kapaszkodót találni benne. Egy gyereknek azonban éppen ezekre a kapaszkodókra van szüksége ahhoz, hogy a könyv címében említett érzelmi biztonságot megtapasztalhassa és a számára megfelelő ütemben fedezhesse fel önmagát és a világot, amihez elengedhetetlen a szülők támogató jelenléte és értő, nem tolakodó segítsége. A család mellett pedig ott az iskola, amelynek elméletben szintén fontos szerepe lenne a nevelésben-támogatásban, azonban a magyar iskolarendszer sajnálatos módon ahelyett, hogy felkeltené a gyermek érdeklődését a világ sokszínűsége iránt és segítené őt a tudás megszerzésében, gyakran inkább csak elveszi a fiatalok kedvét attól, hogy többet tudjanak meg az őket érdeklő témákról és hasznavehetetlen, rövid szavatosságú ismeretekkel tömi a diákok fejét. Szintén szomorú tendencia, hogy a gyermekeiknek valóban a legjobbat akaró szülők már egészen zsenge kortól hatalmas teljesítményeket várnak el a csemetéktől (hiszen jó iskolának is az számít, ahol a legtöbb nyelvvizsgát, emelt szintű érettségit és egyéb, grafikonon jól ábrázolható eredményt tudják felmutatni a tanulók végzéskor), így a rendszer jól képzett neurotikusokat termel ki magából. Vekerdy Tamás ezzel szemben gyakran hoz példákat a Waldorf-iskolák gyakorlatából, amelyek a számokban mérhető teljesítmény és kis felnőttek nevelése helyett a gyermekek hosszú távú céljait helyezik előtérbe, az oktatási folyamat sokkal kevesebb szorongást generál, mindazonáltal használható eszközöket ad a gyermekek kezébe. Természetesen, ahogy a Waldorf-iskola sem az egyetlen üdvözítő megoldás az oktatásban, úgy a gyermeknevelés során felmerülő többi problémára sem egyetlen igaz és helyes válasz létezik. Sőt, nincs is mindig szükség a helyes válaszra, hiszen ahogy Vekerdy Tamás megfogalmazza, a gyerekek nagyon sok mindent kibírnak még minket is. Ami elengedhetetlen, az az őszinteség, melegség, biztonság és valószínűleg egy jókora adag humor is, hogy ne csak a gyerek bírjon ki minket, hanem mi is magunkat.
egy kisse nem tetszik az, hogy a konyvek sem reszleges, sem semmilyen tartalma nem olvashato a vilaghalon. hataron tulelo magyar anyanyelvu anyuka vagyok es nincs lehetosegem a konyv megvasarlasara, igy akkor ne is olvassak, ne is erdeklodjek???!!!
Hű, fantasztikus. Végre rájöttem, hogy nem csak én küzdök ezekkel a problémákkal, hanem szinte mindenki. Sikerült leszámolnom rengeteg ostoba illúzióval és tévhittel, tisztábban látok, jobban tudom, mit (kit) akarok, és jobban megismertem az erősebbik nemet, és talán kicsit önmagamat is.
Nagyon hasznos könyv, jónéhany szépirodalmi idézettel. Olvashatunk benne Karinthyt, Arany Jánost, és- köszönhetően, hogy ez egy régebbi munka-, egy riportot Weöres Sándorral. Ha lehetek profán ez egy remek használati utasítás kibabákhoz, és egy kicsit nagyobb bajkeverőkhöz.
Vekerdy régen megírt, de máig aktuális könyve, ajánlom mindenkinek.
Elgondolkodtató olvasmány a gyermek iskolába (óvodába) kerülése előtt.
Egyetlen kerdes merült fel bennem miközben a könyvet olvastam.Mi szülök honnan tudjuk meg hogy valoban a helyes intezmenyt valasztottuk csemetenknek?Hiszen ez csak "ut közben"derül ki igazan!Itt nem a "szimpatizalok a tanar nenivel vagy sem a döntö"hiszen csemetenk egesz jövöjet most alapozzuk meg!Es talan a legfontosabb kerdes!Mi szülök tisztaban vagyunk egyaltalan azzal hogy germekünknek mire is van szüksege?
Zseniális könyv!!! Régóta bennem bujkáló kérdésekre kaptam választ. Volt, hogy annyira rám tört a zokogás, le kellett tegyem... Nem lehet érzelmek nélkül olvasni! Sajnálom, hogy nem akadt hamarabb egy ilyen "tanítás" a kezembe, mikor még kicsik voltak a gyerekeim. Bár megnyugtat a tudat, hogy nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy jó szülők legyünk. Sokkal inkább őszintének és hitelesnek. A könyvespolcom legbecsesebb helyén őrzöm, hogy majd odaadhassam a fiaimnak, ha majd apákká lesznek! :)