Johanna Basford

Titkos kert

2015. 09. 24. - Winkler Nóra

Kezdjük azzal, mennyire érdekes olyan könyvről értekezni, amiben nincs is szöveg. Ha puha, víz- és nyálálló gyerekkiadványokat ajánlanék itt, akkor persze sima ügy lenne, de a Titkos kert abszolút posztpubertás fogyasztókat céloz. Váratlan és döbbenetes sikere már körbeérte a világot, és Riótól Pekingig magukba feledkezett felnőttek várják a percet, hogy végre leülhessenek a könyv fölé, és belesüppedjenek az oldalakba. Ráadásul aktívan, mert ezt a könyvet nem lehet befogadóként élvezni, csak együttműködve, hiszen kifestő, vagy kiszínező-rajzoló. Olyan könyv, amilyenem utoljára az általánosban volt, talán negyedik osztályig, azóta ritkán fordult elő velem, hogy két percnél tovább rajzoljak. Pedig az milyen jó! Ez a trükkje. Hogy váratlanul jóleső újra látnunk, ahogy a fehér lapokon fekete vonalak között színes magánbirodalom születik. Általunk! Korábban olvastam egy pszichológiai értekezést a bambulás, mint tevékenység hasznosságáról, a flow-állapotról pedig pompás könyvek születtek már, és az, amit itt a kert virágainak, állatkáinak kiszínezése alatt átélünk, mindkettővel rokon. Kikapcsol mindenből, amin addig ésszerűen vagy azon bőven túl agyaltunk, megnyugtat, kicsit el is varázsol, azon a révületbe esős módon, ahogy kiskorunkban a falra vetített diafilmek. Meg is lep, nem gondoltam magamról, hogy ez még egyszer ekkora örömet tud majd adni. Továbbá sikerélményt, a befejezettség érzését, ami nagy kincs, ha ahhoz vagyunk szokva, hogy a napi feladatlista utolsó harmada folyton átcsúszik a holnapba. Sok képzőművész mesélt már arról, hogy a monoton munkafázisok, ismétlődő mozdulatok micsoda pszichedelikus, metafizikai élménnyé állnak össze. Én nem jól viselem az ismétlődést, nagyobb vendégségek után végtelen sok borospohár elmosogatása sose csapott át új dimenzióba, de itt a színes vonalazás igen. Az osztott képernyő másik csatornáján pedig ezalatt Johanna Basford, a kedves grafikus-tervező nézi a földgömböt elkerekedett szemekkel, mert erre kicsit se számított, hogy ceruzát hegyez, zsírkrétát keresgél, vacsorameghívásokat mond le a felnőtt lakosság egy része, és csak színez, színez és színez. Pedig ez van. Tekergetjük az ettől rég elszokott csuklóinkat, letakarítjuk az íróasztalt, és boldogan ugrunk fejest a kertbe.

Winkler Nóra

Kulturális újságíró, néha könyvíró, árverésvezető. E téren szívügye és büszkesége a Bátor Tábor évenkénti jótékonysági aukciója. Olvasás nélkül nehezen lenne meg, ötévesen kezdte a János vitézzel, a szenvedély iskolai magyarórákon, egyetemen az amerikai írók műveiben való elmélyedés során csak fokozódott. Ha lakótereket kell felidéznie, a könyvespolcok képe, hogy melyik cím melyik mellett volt, tisztán beugrik neki. Hálás, hogy munkája legjava kedvtelés, tudta, hogy kulturális területen fogja jól érezni magát. Rádiózott és tévézett, szeret interjúkat készíteni és beszélgetéseket vezetni. Kortárs magyar írókkal különösen, mert pár éve legfontosabb elismerésükkel, az Aegon Művészeti Díjjal dolgozik.

A Nóra polcán könyveket ajánlok – frisseket, még csak előjegyezhetőket, bestsellereket, delikát darabokat, régi nagy kedvenceket. A könyveket párosítom képekkel, festményekkel, fotókkal, mindig olyat keresek, ahol szépen összekapcsolódik művészet és irodalom.

Pipilotti Rist:
Mercy Garden, 2014

Elbódulás egy színfoltos, vonzó kert látványára? Valahonnan már ismerős élmény volt, és aztán be is ugrott: egy óriási kivetítőn, kényelmesen, fekve látott film. Pipilotti Rist svájci művésznő munkája volt, amit Velencében és pár éve New Yorkban is láttam. Sokoldalú nő, csinál tárgyakat, szobrokat, foglalkozik zenével és fotózik, de legismertebb – és nagyon az! – a filmjeivel lett. A Titkos kert témájához és látványához Pipilotti azon filmje kötődik, amiben a kamera egy napfényes, nyíló virágokkal és érett, piros gyümölcsökkel teli kertet mutat, de nem úgy, ahogy látni szoktuk. Hangyák, darazsak szemszögéből, és extra közeli képekkel, ahol a levelek minden barázdája látszik. Az almáknak szinte nekimegyünk, a fűszálak finoman hajladoznak előttünk és folyton áttűnik, elvakít az erős napfény. Elálmosító, bódító nézni, és egészen érzéki is. Óriási felületeken csorog az élmény, múzeumi termek komplett falain. Körülöttünk ismeretlenek fekszenek kényelmes zsákokon. Ezek mindig részei az installációnak, ahogyan a moziülések a filmnél, csakhogy itt a fekvésen van a hangsúly: olyan pozíción, hogy ne okosan befogadjuk a képeket, hanem álomszerűen legyünk bennük. Több filmjét megtalálni a neten, de ha valaki utazásai közben szerencsésen épp elkap egy vetítést ilyen grandiózus helyszínen, ne hagyja ki semmiképp.

Nézzen szét, mi van még Nóra polcán!

Egy nő, aki felvette a harcot

„Fordulatokban gazdag élet és könyv, nemcsak szakmai értelemben, de a magánélet vonatkozásában is erős próbatételekkel. Olvasmányos, mégse könnyű olvasni, és folyton felveti a kérdést, meddig érdemes elmenni az igazságért…”
Rokonlelkek Fitolandon

„Régóta birom Varró Danit. Eleve szeretem, ha valaki verseket ír, ma már szinte archaikus ez a műfaj. Minden költő küzd is vele, hogy megnyugtassa lehetséges olvasóit, ne hömpölygő eposzokra vagy kötelező olvasmányaink sohavégetnemérős, a tanyavilágokban játszódó verses balladáira gondoljanak.”
Sacha Batthyány

„(...) azt látjuk, mennyit és miket kell takarítani, hogy kiderüljön, honnan indul tisztán egy saját élet, hova épül belénk családjaink múltja.”
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

„A temetése előtti napokban nekikezdtem a Hasnyálmirigynaplónak, nagy levegőt véve arra készültem, megrázó, megterhelő, szomorú lesz. Nem volt...”
Utolsó 3 Libri irodalmi döntős könyv

Nóra polcára felkerült az utolsó 3 Libri irodalmi döntős könyv is, köztük a közönségdíjassal. Nádasdy, Térey és Bartis - három nagyon különböző Magyarország.
A Libri irodalmi díjak döntős alkotópárosai

„Esterházy a régi festőbarát, Szűts Miklós műtermében kapott ihletet, Réz Pál pedig a fiatalabb írótárs, Parti Nagy Lajos figyelmes és kíváncsi kérdései mentén mesélte végig az életét egy többrészes rádióinterjúban.”
Kórusok és kóristák

„Két novellagyűjteményt ajánlok, melyekben sokféle életek kanyarodnak vagy éppen toporognak...”
Három történelmi nézőpont

„Minden könyv hozzánk tesz valamit – frappáns és igaz, tényleg, egy könyv hat, formál, alakít, változtat az olvasóján.”
Karateütés

„Szeretem azokat a történeteket, ahol a főszereplővel valami fura, váratlan fordulat történik..."
Girlpower macskákkal

„Szórakoztató, ötletes, elkötelezett csajokat ajánlok a leghosszabbnak tűnő hideg hónap heteire.”
Történetesen

„…jó hetek ezek történelmi történetekre. Három ilyet választottam hát.”
50 édesség amit el kell készítened

„...jó, hogy divat lett tűpontos tökéletesség helyett guszta, de valóságos helyzetekben fotózni ételeket, és ez a desszertkönyv is ilyen.”
Závada Péter: MÉSZ

„Csinos kis szöveg a lap közepére szedve, alig egy kis oldal, csak aztán annyi anyag árad ki belőle, hogy leteper.”
Hilde Ostby: A vágyakozás enciklopédiája

„Ostbyban az volt a legvonzóbb, hogy simán bevállalta saját bénázásait, hogy mennyire hülyén is nézünk ki, amikor állunk ebben a viszonzatlan […]”
Gárdos Péter: Hajnali láz

„Libabőrös leszek, ahogy olvasom. És olyan szívesen nevetek az udvarló Miklós leveleinek szellemességén.”
Michel Houellebecq: Behódolás

„Sok benne a párbeszéd, eszmetörténeti és vallásfilozófiai kérdések aprólékos megvitatásával, illetve monológ házasságról, szexről, libanoni fűszerekről. […]”
Orr, csajok, satöbbi

Nóra polca augusztusban három nagyon különböző hangulatú könyvvel bővül: hét évtized illatát, csajokat, lányokat és asszonyokat, páratlan történeteket hozott.
Nóra nyári könyvespolca

„Nyár van, ezért hát nyaralunk. Három olyan könyvet ajánlok röviden, amit a vízparti stég, a hőség elől árnyat adó terasz, és a belebambulható, végtelen tenger köt össze.”
Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok

„...hogyan lehetséges úgy válni, hogy szimpatikusak maradjunk magunknak, egymásnak, és ha ezek nem motiválnak, akkor is, legesleginkább mindent megtegyünk az ebben velünk érintett gyerekekért.”
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna

„Aki olvasta regényeit, a Diszkomfortzónában ismerős helyszíneket és alakokat fog találni. Aki most kezd Franzennel, az is szeretni fogja, mert olyasmiket mond, amiket mi is szoktunk.”
Paula Hawkins: A lány a vonaton

„A bűnügyi sorozatok mindig is rettegésben tartottak, félős jeleneteknél mai napig egy erős vállba fúrom magam a moziban, mégis ajánlom ezt a könyvet.”
Thomas Piketty: A tőke a 21. században

„Piketty jó kis irodalmi referenciákkal igyekszik világossá tenni, miért rossz, ha folytatódik a tendencia, hogy a tőke kamatszintje magasabb, mint a gazdaság növekedése.”