"A nő számomra rejtély" - József Attila asszonyai

"Költő szerelme szalmaláng
azért oly sebes és falánk."

Sajátos hangvételű, akár életrajzi regényként is olvasható könyvében a szerző nemcsak a heves szerelmi vágytól lázas költő képzelt és valódi nőkapcsolatait tárta föl, hanem annak a mély rétegű vonzalomnak az eredetét kutatta, amely az asszonyi törődésre szomjazó József Attilát gyermekkorától kezdve utolsó lélegzetvételéig jellemezte. Azoknak a - társadalmi hovatartozásuktól függetlenül segítő - asszonyoknak a portréit rajzolta meg, akik az idejekorán elvesztett, gondoskodó édesanya helyetteseiként mély empátiával, önérzetsegítő lelki bátorítással és olykor anyagi támogatással is hozzájárultak a ritka költői tehetség kibontakoztatásához, s - minden jó szándékuk ellenére - tragikus sorsa alakulásához is. Ezek az asszonyok valamennyien a sorsát szövögető párkákra emlékeztetnek, akik szinte kézről kézre adogatták egymásnak védencüket, de csak ideig-óráig tudták boldoggá tenni.