Évszakok

Az évszakok: tizennégy év egy ember életéből. A legszebb és legnehezebb évek, attól a pillanattól fogva, amikor kilép a kamaszkor ártatlan, játszi fényhomályából a felelősségteljes döntések, cselekedetek, állásfoglalások szigorú világába, addig a súlyos pillanatig, amikor számot kell vetnie eddigi életével, szembe kell néznie újra az eszmével, amelyre életét föltette, és újra, életre szólóan igent vagy nemet kell mondania rá.
A regény hőse 1943-ban, húszévesen, egy Don-menti tábori kórház ágyán, a halálveszedelemben sejti meg először, hogy az embernek utolsó leheletéig ragaszkodnia kell méltó elhatározásához, embersége zálogához. Máté nem felejti el többé ezt a pillanatot. És soha nem felejti a leckét: tarts ki és tedd, amit tenned adatott. Ami a kezdet kezdetén csak sejtés volt, később egyre világosabb felismeréssé nő benne: csak így lehet, így szabad élni. Így nő fel ő maga is. Így lesz kommunista. És így dolgozik mindig, mindenütt, ahová a sorsa, tehetsége állítja, vagy ahová a vak véletlen veti: bányában, vezetőként vagy az internáló táborban.
Az ember válhat olykor külső körülményei foglyává, de gondolataiért, érzéseiért ilyenkor is maga felel: a kezét megköthetik, a lelkiismeretét nem ezt vallja Máté, ezt mondja Máté teremtője, az író e drámaian szerkesztett, tömör és szép regénnyel, amely a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási pályázatán díjat nyert.