Kényszerzubbony-Odüsszeia

A szerző ismét összegyűjtött versekkel szeretné megmutatni szabadverses, modern, avatgarde lírája színes választékát. A mindenség komplex összetettsége, élet és halál közötti összefüggő párhuzamosság, mindennapok hullámvölgyszerű érzékeny, hangulati remegései éltetik költeményeit. Folyamatos útkereséssel igyekszik továbbra is megkeresni egyéni hangjának modulációit. Pezsdítően metafórikus szemléletmód, erős sokszor barokkos szózuhatagok, mindinkább a létkérdések feszegetésére fókuszálnak. Tragikus, szomorkás tudat, de fanyar életöröm is. Rejtett önirónia, és gunyos humor. Az olvasók a sorok mélyén furcsa kettősséget, összetettséget érzékelhetnek, mely minduntalan újraértelmezi velük a verseket. Ennek a költészetnek a lényegi híradása az útkeresés képlete.