Otthonom - Budapest

Minden élet titok, megismerésre vár, s ha feltárul, egyben szembesül is önmagával. A közélet szereplői számára ez a nyitottság törvényszerű. Számomra a nyilvánosság, a szembenézés, az önvizsgálat gyermekkoromtól fogva természetes. Hosszú évek óta vezetek naplót, vissza-visszaolvasva egykori önmagamat is. Szívesen nézem az ehhez tartozó fotókat, emlékezve szüleimre, akiknek ajánlom ezt a könyvet, s akik már nem lehetnek velem, legalábbis én jelenleg nem találom őket. Jóleső érzéssel tekintek a család gyarapodására, a feleségemre, akit ma is úgy szeretek, mint egykor "azon" a fényképen. A gyermekeimre és az ő családjaikra: a reménységeinkre. Az Éghajlat Kiadó felkérésére rendeztem sorba emlékeimet, és a bennem lévő újabb kérdéseket is felvetve gyűjtöttem egybe írásaimat. Az alkalom az, hogy éppen húsz éve vállaltam közfeladatot, s lettem Óbuda-Békásmegyer kerület polgármestere. Mindig is szerettem volna, ha velem együtt mások is megélnék és elfogadnák azt a vállalást, amit akkor egy bontakozó élet lehetőségei közepette egy biztosnak mondható egzisztenciával rendelkező mérnök tett. Talán azért is, mert a közfeladat vállalása a legszebb küldetések egyike. Éppen ezért lett ez a könyv számadás is arról a tizenhat évről, amit Óbuda polgármestereként éltem végig. Számadás az újabb négy évről is, amit Budapest közéletében töltöttem. Szeretnék úgy élni és tevékenykedni ebben a városban, hogy az idei ősz s az eljövendő évek rendet és reményt hozzanak sokaknak. Otthonom Budapest. – Az életemet köszönhetem Budapestnek: szüleimet, gyermekkoromat, iskoláimat, szerelmemet, családomat, gyerekeimet, unokáimat, hivatásomat. Személy szerint úgy lennék elégedett, ha pontos, körültekintő és szakszerű munkámmal fejezhetném ki hálámat Budapestnek, s tehetném a város életét teljesebbé.