Hunok Ázsiában és Európában - A hun-szarmata etnokulturális keveredés régészeti-történeti problematikája

Hogyan függ össze a szkíták, szarmaták és hunok népessége? A szerző, Szergej Gennájevics Botalov az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető régészeként a Déli-Urálon túli terület, a kazak sztyeppe északnyugati része és az Urál keleti lejtőinek kitűnő ismerője. A szkíta, szarmata, majd a hun leletek, később pedig az egyre gyakrabban magyarnak tekintett honfoglalás kori leletanyag ásatásain különös gazdagságban tárul elé, de egyben történész is, aki jól ismeri a vonatkozó antik forrásokat és a szakirodalmat. Az utóbbi évtizedek sok ásatását vezette, több évtizedes kutatómunka után írta meg e könyvet. Újszerű megközelítése a szarmatákkal és a hunokkal kapcsolatban méltán tarthat számot a szakmán kívüli olvasók érdeklődésére is. A honfoglalást megelőző magyarság lakóhelyének közvetlen közeléből, ha nem annak bizonyos részéről előkerült régészeti leletek, kultúrák kapcsolatai, valamint a lehetséges etnokulturális folyamatok a magyar honfoglalást megelőző időszak vizsgálatakor is megkerülhetetlenek. A szerző annak a paradoxonnak a vizsgálatakor, hogy hol vannak a népes alánokat és gótokat legyőző hunok régészeti emlékei, ha a kortársaiknak (késő szarmatáknak, alánoknak, illetve gótoknak) tulajdonított leletek száma az övék sokszorosa, arra a következtetésre jut, hogy az eddig ún. késő szarmata típusnak meghatározott leletek tekintélyes része valójában a közép-ázsiai és európai hunok késő szarmata lakossággal összeolvadt népességének hagyatéka.