A velizsi vérvád

1989-ben, amikor az Interart Kiadó úgy döntött, hogy megjelenteti Szemjon Reznyik, az Amerikában élő orosz zsidó író könyvét, valamennyien azt hittük, hogy csak egy remek regényt adunk az olvasó kezébe. Olyat, amelyről biztosan tudni lehet, hogy ötven év múlva is ott lesz a helye a könyvtárak polcain. Mentségünkre legyen mondva: csakugyan nem túl gyakori, hogy ma valaki fergeteges, kacagtató-könnyeztető regényt ír...
Az "A velizsi vérvád" fordításával és nyomdai munkálataival eltelt rövid idő alatt történtek hatására most úgy tűnik, mintha ez a politikai gondjainktól nemrég még csillagtávolinak tűnő, varázslatos 19. századi történet kifejezetten magyar megrendelésre, a hazai politikai-társadalmi helyzet heves kihívásaira adott válaszként, "méretre" készült volna. Pedig a kihívás, amely 1979-ben a regény megírására késztette az akkor még nem Washingtonban, hanem Moszkvában élő írót, nem a mai magyar, hanem az 1960-as évek közepétől kibontakozó szovjet politika volt.
Reznyik válaszát a magyar olvasók ismerhetik meg előbb; a Szovjetunióban a regény még nem jelenhetett meg.