Napló - Barangolások a legnagyobb magyar emlékirataiban

""Királyok, hercegek, grófok...""
Ismerek egy bárónőt, aki nem szégyell dolgozni, kiváltképp, hogy munkája izgalmas, érdekes. De pénzt nem hajlandó elfogadni érte, és szerződést sem ír alá. Mindez a XXI. században, Magyarországon. Pedig nem él különösebben jól, de élhet akárhogy, egy bárónő dolgozhat, de pénzt nem kaphat érte. Számára ez így természetes.

Széchenyi István naplójából hiányzik a mindennapi betevő iránti aggodalom. De csak ez. Minden más megtalálható benne. A napló írása a XIX. századtól kezdve szinte kötelező a nemesi családoknál annak, aki kicsit is ad magára. Nem világos, mi a céljuk vele. A nemesi családok sóhajtozó visszaemlékezéseit aztán átveszik mások, költők, művészek, híres színésznők. A század ugyanis meglehetősen ellentmondásos kezd lenni, nagy a keveredés, az ipari forradalmak után a nemesség tekintélye kérdéses, a polgárság kezd kialakulni, a nemességet már meg is vehetik pénzért. Egyre nyugtalanabb az a tenger is, amely a főnemesség hajóját Magyarországon körülveszi, gyakoriak a viharok, a hajólakók hajónaplókat írnak, hogy legyen, aki tud róluk, ha végképp elsüllyedt az egész.
Persze addig még sok időnek kell eltelnie."