Rámpa - Árnyjáték - Két regény

"... a holnapi napon a magunk részéről bizottságot küldünk ki a józsefvárosi pályaudvarra, magam és két követségi tisztviselő részvételével. Ez a bizottság meg fogja állapítani, hogy az elszállításra váró személyek közül kik a svéd útlevél - (Schutzpass, Prov. Pass) tulajdonosok, illetve kiknek volt ilyen útlevelük..." (R. Wallenberg s. k. svéd kir. követségi titkár leveléből)

"... nem Vörösmartynak van-e igaza? Nem írmagnak maradni-e a legszörnyebb, szörnyebb még annál is, ha "írmagja se marad"? Még akkor is, ha nem egyesegyedül maradunk írmagul, hanem többen...? Nem csak azokról kell-e majd tanúskodnunk egész létünkkel, akik nem maradtunk meg, nem úgy lesz-e, hogy nem is igazán élők leszünk, hanem túlélők?...
Nem az vagyok-e én, aki ott is van, ott is marad belőlem? Szégyenkezve tudom, a kérdés merőben akadémikus. Itt ülök a rámpa mögött."
(Részletek a Rámpa című regényből)

A 85 éves Somlyó György előtt tisztelgünk két regényének új kiadásával. A két regény történésének idejét ugyan elválasztja több évtized, de azonos az életben maradt szégyenérzete: túlélőnek maradni - a hitsorsosok meggyilkolása vagy a barát halála után.

"Vajon alászáll-e Siva a hegyek ormáról, hogy elűzze a rontás szellemét? Már lenyomva tartom a kilincset."
(Az Árnyjátékból)