"Szeressétek a gyerekeimet!" - Szabó Lőrinc, a költő-apa

Ez a könyv abba a rejtettebb, egyben sok érdekességet kínáló viszonylatba enged bepillantást, hogy milyen volt Szabó Lőrinc, az apa. Kiváló ember, kivételes költő gyerekeként felnövekedni, már önmagában véve, Szabó Lőrinctől függetlenül is, rendkívüli dolog, mindnyájuink kíváncsiságát felszító élménysor. Nemhiába aratott sikert és csigázta fel érdeklődésünket vagy egy évtizeddel ezelőtt Tóth Eszter Apa című könyve, Tóth Árpádnak, az apának dokumentumokkal alátámasztott és a gyermeki emlékezésből életre hívott portréja. Sándor Judit a kitűnő énekművész, szabó Lőrinc leányának egykori barátnője, a birtokába jutott naplók, levelek, családi dokumentumok alapján valami hasonló aparajzra vállakozik itt. Ebben a rajzban, mely a családi otthon intimitásában állítja elénk a nagy költőt, kivételes társra talál elsősorban magában Szabó Lőrincben, a pontos megfigyelőben, és persze korán eltávozott barátnőjében, Kisklárában is, akinek gyerekként írt vagy apjának diktált naplóiban meglepően eleven az önkifejezés és a megörökítés vágya. A kötetben közreadott dokumentumokból, Lóci-versekből és a kislány naplórészleteiből, valamint a hozzájuk fűzött tartózkodó, de rendkívül plasztikus kommentárból, a szerző magas szintű ismertetéseiből olyan összkép alakul ki, amely nemcsak a költőt szerető irodalmároknak, hanem minden fiatalnak érdekes. Élményt ad egy kivételes élménysorról. S nem utolsó sorban egy már-már klasszikussá lett költő köznapi, magánemberi létéről.