Voltaire világa

Az a jómódú polgárfiú, akivel Réz Pál könyve elején megismerkedtünk, még nem Voltaire: Francois-Marie Arouet-nak hívják, és meglehetősen felszínes fiatalembernek látszik. Csak az előkelő társaság, a rang, a hírnév, a fényűző élet érdekli. Szemünk láttára alakulnak ki arcán a jól ismert vonások. Megszületik az a csípős nyelvű. kíméletlenül szellemes társasági férfi, aki nem tűr maga körül semmiféle ostobaságot, aki nem tisztel semmit, amit tisztelni illik. Végigkísérhetjük útján a hercegekkel összekülönböző, Párizsból a pallérozottabb Angliába futó, a Chatelet márkinéval tudóskodó, királyoknak hódoló és királzok hódolatát fogadó, mindig a maga egyre emberibb igazságát kereső, a magáért és másokért olyan leleménzesen harcoló, a Párizsból kitiltott és Párizsba olyan diadalmasan visszatérő, a nagy becsvággyal közepes műveket, s mintegy mellékesen remekműveket író Voltaire-t. Réz Pál tudja, miről kell, miről nem érdemes beszélni. Nincs benne semmi tudóskodó, nagyképűség. Könyve olyan izgalmas, mint egy regény.