Ősök és utódok - Krónika

Itt következő művem: az Ősök és utódok, közel huszadik kötete Apocalipsis humana című sorozatomnak. Műfaját tekintve: krónika, mert anyagában, amely rendelkezésemre állott és amelyből a mű kialakult (mondhatnám azt is, hogy szinte a múltból kibontakozott), hiteles és kézzelfogható, mint ahogy ezt bizonyítják is birtokomban lévő levelek, jegyzetek, könyvek és okiratok, akárcsak írásban megörökített, vagy fülem hallatára elhangzott vallomások egy távolélő idegen földrészen megtelepedett barátomnak őseivel, elődeivel és ez ősök és elődök leszármazottaival kapcsolatos jegyzetei, levelei és vallomásai. Ez a mű teljes egészében a polgári erények dicsérete, jobban mondva: az emberi erényeké, hisz emberi küzdelmekről van benne szó, hűségről, kitartásról, szegények megbecsüléséről, emberségről és szorgalomról, majd arról a diadalról, mely mindezeket az erényeket végül is az egyetemes élő emberiség nehéz küzdelmeinek viszonzásaképpen betetőzi, mondhatnám megkoronázza. A természeti erők és az emberi sors játékos hatalmának krónikája ez a kötet, egy szegény vándorlegény délutánjának, estéjének és éjszakájának történetén keresztül, aki pandúrok, útonállók, kolerások és vadállatok ellenére is útnak indul Parasznya községből át a hegyeken Máramarosszigetre, hogy oda épségben beérkezzék a múlt század hatvanas éveiben, mert vele még tervei vannak a sorsnak és a természetnek: kétszer megnősül, gyermekeket nemz, felépíti a kézművesek székházát Máramarosszigeten, és akinek utódai szétszóródva a földön, ellepik és egyszer majd meghódítják a világot. Ez a mű értelme, ez a krónika példázata, mondanivalója. A színtér pedig a múltszázadbeli máramarosszigeti vad hegyek, majd a századvégi Máramarossziget, az első háború utáni lerongyolódott Budapest, majd ismét Alexandria, Svájc, az észak-amerikai Catskill hegyek és Santa Cruz, Patagónia.