Svédasztal a hullaházban

Baromi nehéz születésem volt. Négy kiló hússzal gördültem ki 53-ban a vörösben pompázó Magyarország kellős közepére, Ratkó anyánk ihletésére. Már rögtön az elején balhéba keveredtem. Ugyanis úgy néztem ki, mint egy dagi kínai porcelánbaba, résnyi szemekkel, hurka karokkal, szalámi lábakkal. Ennyi hús birtoklása miatt akár kóterbe is zárhatták volna az apámat, de őt legfőképp az izgatta, hogy járt-e nálunk kilenc hónappal korábban kínai pártküldöttség, hisz a fazonom meglehetősen nemzetközi volt.

Az évek során aztán vonásaim letisztultak, s az agyam pedig lassan kezdett megtelni azzal a sok hülyeséggel, amit ŐK nemes egyszerűséggel KOMMUNIZMUS-nak hívtak. A munkásmozgalmi karrierem meglehetősen rövidre sikeredett a csúcson nótafa voltam a Mókus őrsben , így kénytelen voltam tanulni. S ha már ilyen fárasztó megélhetést választottam, akkor valami olyasmit, ahol a legkevesebbet hazudhatnak a pofámba klottnadrágos misszionáriusok.

Fizikus lettem. Sőt, amilyen állat vagyok, még le is doktoráltam. Gondoltam, a hálapénz majd mindenért kárpótol. De ŐK csak maguknak voltak hálásak. Tizenkilenc éves tanulás után kevesebb fizetést kaptam, mint egy BKV ellenőr. S akár hiszik, akár nem, ez a pufajka-mentalitás tette tönkre az országot, ez okozta kiűzetésüket poshadó Paradicsomukból.

Én is vettem a kalapom. Három éve deklasszálódtam, mikor a fizetésem elérte lefelé a kritikus határt, vagyis az én és szakadt zsigám folyadékszükségletét már nem tudta fedezni. (Nem a kocsi ment sörrel.)

Szerencsére züllött fejemben maradt egy-két működőképes neuron, így néhány ördögi játék kiagyalásával meg némi adócsalással becsületes magyar suskához jutottam. S mit csinál egy fizikus, ha pénze van? Hát persze hogy vendéglőt nyit. Végül is csak ez az aberrált világ volt képes arra, hogy ilyen pompás vígjátéki fordulatokat gyártson. S ez az előnye el nem vitatható. Ezer évre látta el anyaggal a humoristákat.

Nos, hölgyeim és'uraim, itt állok Önök előtt pucéran, mint kínai baba koromban. De most csak a ruhám vettem le. A belsőm, beteg agyam néhány szelete ezeken a lapokon megtekinthető. Mert majd elfelejtettem. Azon kívül, hogy gyököt vonok, hülye játékokat gyártok, s romlott ételeket árulok, még néha írok is. Úgy kell nekem.
De Ön megúszhatja, ha szépen leteszi a könyvet, zavartan az eladóra mosolyog, s úgy húzza el a csíkot, mint Iljics szelleme a Kárpát-medencéből.
Meneküljön, míg nem késő!