Goethe - Antik és modern - Antológia a művészetekről

Az olvasó olyan írások gyűjteményét tartja a kezében, amely Goethe irodalomról, festészetről, építészetről, szobrászatról, színházról, zenéről, esztétikai eszmékről megírott nézeteit tartalmazza.
De a gondolkodó, a művész, a személyiség nem osztható: esztétikai gondolkodása jelen van a természet törvényeit kereső műveiben, közéleti magatartásában, a versekben, a regényekben, ezért közlök a kifejezetten esztétikai témájú írások mellett részleteket természettudományi műveiből, kultúrális szervező munkájának dokumentumaiból, leveleiből is, - sőt függelékként a könyv végén memoárokat, beszélgetéseket, amelyek megidézik, milyen visszhangot támasztott Goethe gondolkodása, személyisége kortársaiban. A közlés időrendje pedig alakulásában igyekszik tükrözni Goethe nézeteinek történeti útját, a változások ritmusát és az állandóság hangsúlyait.
Goethe gondolatvilága, személyisége óhatatlanul valamiféle végtelenség látomását támasztja. Szerinte egyébként így hat az emberre minden igazi műalkotás. Híresen egyetemes ember volt, a világértés egyik legnagyobb "szakembere", sokoldalúság és egység ritka virtuóza, akihez hasonló kevés akad az emberiség történetében.
Rendszeres esztétikát sohasem írt, meglehetős kétellyel nézte az ilyen munkákat, a spekulatív módszereket távol állottak tőle. Egy mondata ennek az antológiának legfőbb mottója lehet. "Az elmélet sosem volt kenyerem, ám készséggel rendelkezésükre bocsátom tapasztalataimat..."
Ezek után talán meglepő, hogy a kötetben közölt írások túlnyomó része most jelenik meg először magyarul.
Hadd említsem még meg - Babitsot idézve -, hogy az antológia-szerkesztés mindig prokrusztészi munka. Az ilyen terjedelmes antológiáé is, ha a végeláthatatlan Goethe-erdőből kell egy fasorra vagy arborétumra való fát összeválogatni. Azért, hogy segítsük gondolkodásunkban partnerré, kultúránkban honosabbá (honossá?) tenni Goethét...