Zuhanás a toronyból - Válogatott írások 1983-1994

Lehet, hogy jól hangzana, ha e ponton kijelenteném: Talán az volt az elmúlt évtizedek egyik tragédiája, hogy ez a két tábor, az intézmények és a szubkultúrák soha sem találtak igazán egymásra. Azért nem mondom ezt, mert nem igaz. Volt rá alkalom ugyanis, hogy egymásra találjanak, de az sem segített sokat. Az ígéret földje nem köztük fekszik, hanem valahol oldalt Valahol tényleg a sivatagok mögött kell hogy legyen, és valami áthatolhatatlan csend, a süketeket és autistákat is körülvevő merő idegenség zárja el az odavezető utat.
Valószínűleg azért van ez, hogy a csend formái annyira izgatnak, és hogy egyedül a sivatagok mitológiája nem tűnik még teljesen elhasználtnak. Hogy az intellektuális teljesítmények közül is az látszik frissnek, vonzónak, ami eltekint a kulturális konvencióktól s a végtelenbe fut ki, mert nincsen teletömve az emlékek lármájával. Ami a mikroszkopikusban és az egyszerűben is ugyanazt az univerzálisat adja, mint a galaxisok léptékrendszerében. Az avantgarde és a posztmodern évtizedei után megint a tisztát keressük. De mi az, ami a kezünk ügyében még mindig ilyen tiszta?