Bölcsőtől a csatatérig - Vasvári Pál

A nemzetek együtt egymás mellett akarnak emelkedni, nem pedig egymás romjain.

A márciusi ifjak felizgatták halálos nyugalmából a népet, hogy akarjon és követeljen. Rést kell törni, hogy a hegyi sziklák közé zárt tó szabad hullámokban hömpölyögjön le a jólét kies völgyeibe.

Kevesen értik azt tisztán, mi az igazi szabadság, de vágyaik utána mindenik és titkon eped érette, mint az ifjú, kinek keblében az első szerelem lángra lobban, és vágyakat érez, és sóhajtoz a végtelen felé, de nem ismeri keble választottját.

Ne csak a háborúk bámulatgerjesztő viharai közt keressünk emlékezetre méltó egyéneket, ne csak a nyílvános élet zajos színpadán szereplők vonják magukra figyelmüket, járuljunk a csendes háziélet nyugtanyájához is, keressük ki a társasélet köréből is a szép jellemeket, és méltassuk figyelmünkre ama szelideket, kik gyöngédebb hivatásuknál fogva a nyilvános életben, vagy csataviharokban részt nem vőnek, de magasztos hivatásuk nyugalmas körében szent kötelességüknek híven megfeleltek, s a haza lelkesebb korleányai közé méltán sorozható.

E nép fő érdeme az, hogy nemcsak lenni, nemcsak cselekedni bír, hanem a tettek mezején önmagát bírja mérsékelni, s az indulatok vad hullámai által örvénybe nem sodortatik.