Párbeszéd a végtelennel - Csaba testvér gondolatai az Istennel való mély és bensőséges kapcsolatról.

Lehet, hogy mindened megvan, de mégis oly gyakran egyedül érzed magad az emberek között. Lehet, hogy biztosnak hitt kincseidet szerre elveszítetted, félelmek gyötörnek, és nincs mibe kapaszkodnod. Érzed a lelked mélyén az olthatatlan szomjúságot a Végtelen, a szeretet, a jóság, a tiszta fény után. Tudd, ezt a hiányt nem tudja senki, semmi oldani, csak Isten áldó, életadó jelenléte.
Nagyon fontos lenne, hogy tudatosan leülj a szobádban, a csendben, és feltedd magadnak a kérdést: hiszed-e, hogy aki a nyelvedet adta, tud szólni hozzád, aki a füledet teremtette, kész és képes meghallani a szavaidat? Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle? Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul útra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerűbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat és téged is.
Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen ebben szeretne segítségedre lenni ez a könyv.
(Böjte Csaba)

Az ismeret és a fejlődés kulcsa a kérdőjel, még a felkiáltójelnek, a parancsnak, a felszólításnak, de a kérdésnek is csak akkor van értelme, ha visszakérdezhetünk: miért?, hogyan?. Azt, amit vagy akit nem ismerünk, igazán nem is tudjuk megszeretni. Isten útjait és az egyház tanítását érteni kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, bár igaz az is, hogy vannak hittitkok, amelyekből csak annyit tudunk felfogni, mint egy hangya az emberből, akinek a tenyerén megpihent.

Könyvsorozatunkkal hitünk legfontosabb igazságain szerettük volna végigvezetni az Olvasót, nem megkerülve a közvéleményt megosztó témákat sem. Ha kérdés van, szükséges, hogy válasz is legyen, érthető és életre váltható, a valós istenarcot a maga szépségében, jóságában megmutató, hogy azt megtekintve eldönthesse bárki, tudja-e őt szeretni és a szeretetét viszonozni.
(Karikó Éva)