A Glaserus-i Szent Hagyaték

"Amely dolgok a tudomány szent közösségének ékesítésében általános tetszésnek örvendenek, míg jelen vannak, ma hiányukkal mindannyiunkat szorongással, gyötrelemmel töltenek el, lesújtanak és határtalanul emésztenek. Ilyen erények az egészséges Tudomány, a tökéletes Lelkiismeretesség, a hűséges Szorgalom és a hiánytalan Jóakarat."
Ezekkel a szavakkal kezdi Johannes Henricus Glaserus hamvai fölötti búcsúbeszédét egy fiatal orvos a bázeli egyetemen, 1675 máruciusában. Pápai Páriz Ferencnek hívják ezt a messziről jött ifjú tudóst, aki bánattól megtört hangon búcsúzik nagy hírű professzorától. Beszéde nem csupán kegyeletteljes búcsú váratlanul elhunyt mesterétől, de egyben saját életének programja is.