Koponyák hegye

"Azt akarom, hogy ne bennem bízzanak, hanem ömagukban! Azt akarom, hogy ne csak engem szeressenek, hanem egymást, mindenkit! Én csak példa vagyok, Júdás, egy ember! Nem isten! Hiszen tapasztalhattad: már Messiásnak tartanak! De én ember vagyok! Ember, nem isten! Nem akarom, hogy imádjanak, hogy féljenek tőlem, hogy rajongjanak értem, hogy fohászkodjanak hozzám! Én csak azt akarom, hogy emberként szeressenek, és emberként szeressék egymást! Nem akarom, hogy végképp Isten fiának higgyenek, hiszen ez hazugság!
- De a halálod is hazugság lesz, Mester! A haláloddal nem érhetsz el semmit! Ha meghalsz, mitől értene, mitől értené önmagát Simon, miként bízna önmagában Jakab, s hogyan szerethetne mindenkit János?! Ha meghalsz, ha nem leszel: mindörökre elvesztik az emberek remény-önmagukat benned!
- Nincs igazad, Júdás! Ha meghalok: önmagukra maradnak! Rákényszerülnek, hogy önmagukban találjanak meg engem! Önmagukban az igazságot! Eddig én cselekedtem, én beszéltem, én gyógyítottam, én hirdettem az egyetlen igazságot! Eddig csak én éltem ezt az igazságot! De ha meghalok: cselekedni kényszerülnek! A hiányom miatt! Mert nem leszek, hogy helyettük cselekedjem!"