A zsidó anyák sohasem halnak meg

Egy este egy fiatal nő, Rebecca, a paradicsomban találja magát, ahol több világhíresség édesanyjával találkozik. Freud, Proust, Einstein, Romain Gary, Albert Cohen, Woody Allen és a Marx fivérek "jiddise máméjának" egyetlen beszédtémája van: a zseniális fiaik. Mindegyik szerető, jó fiú, határozott és követelőző volt világéletében; szoronganak és szorongást okoznak, paranoiásak és elviselhetetlenek, ugyanakkor példátlanul nagylelkűek is.Vajon e jeles férfiak kivételes tehetségének mi van a hátterében? Egy dolog bizonyosnak tűnik: az anyai szeretet egyikük gyerekkorából sem hiányzott.És ha a "zsidó anya" mítosza csak kitaláció? A francia szerző ironikus regénye válaszol erre a kérdésre is. "- Ó, majd meglátja, sokan vagyunk. Itt van Marcel Proust anyja is, meg Sigmund Freudé, Romain Garyé... Rebecca megkönnyebbülten felnevetett. Anya is volt, zsidó is volt. De vajon zsidó anya volt-e? Ő is része lenne a mítosznak? Az, hogy ezek között a híres asszonyok között találta magát, vajon garancia-e arra, hogy az ő fia is híres lesz egyszer? - Itt csak zsidó anyák vannak? - Nem kell zsidónak lenni ahhoz, hogy valaki zsidó anya legyen - jegyezte meg Minnie. - Még csak anyának sem. Még a férjem is igazi zsidó anya volt, mint ön, mint mi mindannyian. Ez egy jelző, tudja. A szerető, önfeláldozó, hősies, uralkodó, nagy követelményeket támasztó, az orrát mindenbe beleütő, a táplálkozást és a biztonságérzetet mindenek fölébe helyező, üldözési mániás, gyötrődő, nyomasztó, állandóan a gyermekei fölött aggodalmaskodó szülő szinonimája. - De önök mindannyian zsidók? - Igen, de nem mi tehetünk róla - válaszolta Louise."