A földtörvény kis kátéja (reprint) - Az 1919: XVIII. néptörvény magyarázata és utasítása a földmíves nép földhöz juttatásáról

Az 1918. október 31-i polgári demokratikus forradalom és az ennek méhében érlelődött, 1919. március 21-én győztes proletárforradalom együttesen kilenc hónapja históriai előpróbája 1945 óta elért fejlődésünknek. Móricz Zsigmond írói pályafutásának is önálló szakaszát jelzi. "A leigázott, kizsarolt s végtelenségig hajszolt nép nagy felhördülő indulata rázta meg a világot" - állapította meg Népszavazás a földreformról című írásában. Hozzátehetjük: a forradalom továbbfejlesztése melletti, egyértelmű politikai megnyilatkozásokban is bővelkedő, rendkívül intenzív művészi-publicisztikai és közéleti tevékenysége illusztrálja, hogy ő maga is kivette részét a társadalmi átalakulásból. Novembertől júliusig mintegy félszáz eredeti munkája látott napvilágot. Az egykorú sajtó híradásaiból tudjuk, hogy két nagyobb mű kidolgozását is programra tűzte, az egyikkel Dózsa György alakját kívánta életre kelteni, a másikban - "termelőszövetkezeti regényben" - a szocialista mezőgazdasági nagyüzemet akarta népszerűsíteni. 1918 novemberében egyik alapítója, alelnöke volt a haladó írókat tömörítő Vörösmarty Akadémiának, decemberben útra kelt, hogy a téli sarat dagasztva első forrásból adjon számot az országnak riportsorozatában az alföldi falvak népének hangulatáról. Tapasztalatait összegezte a Népszavazás a földreformról című füzetében. Krúdy Gyulához hasonlóan Ő is jelen volt 1919. február 23-án az emlékezetes földosztáson, amelyet Károlyi Mihály saját latifundiumán hajtott végre. Ő is naivul remélte, hogy a példát a többi ezerholdasok is követni fogják. Néplap címen a parasztság számára indított újságot, melynek nemcsak egyik szerkesztője, hanem legaktívabb szerzője is volt. Bízott a polgári-szociáldemokrata kormány által 1919. február 16-án papíron szentesített, végül is papíron maradt földreform erejében is, és ehhez A földtörvény kis kátéja címen bocsátott közre magyarázatot. A Tanácsköztársaság kikiáltását magasra lobbanó lelkesedéssel üdvözölte. "Jó és szép világ. Legszebb minden világok között. Emberi világ" - jegyezte meg egyik cikkében. Nem kommunista, de együttérző útitárs; tagja lett a munkáshatalom művészeti élete egyik vezető testületének, az Írói Direktóriumnak, és ismét helyszínen szerzett élmények alapján messze hangzó szavú író-agitátora volt a termelőszövetkezeti gondolatnak. A magyar szocialista forradalom ellen felvonuló imperialista túlerő láttán azonban csüggedés fogta el, az utolsó hónapokban írásai megritkultak, erejüket vesztették. Űzött vaddá vált az ellenforradalom augusztusi felülkerekedése után.