A hódító iszlám

Az Ezeregyéjszaka meséinek színterét elénk varázsló építészeti emlékek mecsetek, kegyhelyek, paloták, minaretek, sivatagi várkastélyok, citadellák, fürdk- leírása szolgál keretül a szerz számára, hogy megismertessen bennünket az iszlám kialakulásával, villámgyors terjedésének titkával, a hatalom gyakorlását elsegít politikai és intézményrendszer kialakulásával. Elkalauzol a nem mohamedán hitek számára tiltott övezetbe, ahol évszázadok óta a Kába áll, az a fekete lepellel borított kocka alakú építmény, amelyben a legendák szerint a bibliai Ábrahám lábnyomát rz Fekete k található, továbbá a Salamon temploma helyén épült jeruzsálemi Sziklamecsetbe, s az alkudozók zsivajától hangos szúkokba, az útvesztkhöz hasonló bazárnegyedekbe. A gazdagon illusztrált könyv lapjain egy különös világ tárul fel, amelynek kultúrája kevéssé ismert a magyar olvasó eltt, éppen ezért nyújtanak hasznos eligazítást a térképek, rekonstrukciós rajzok és az arab fogalmakat, elnevezéseket megmagyarázó kislexikon.
Az iszlám mindenekeltt rendkívül gyors elterjedésérl nevezetes. Születését a 622. esztendre teszik, ekkor települt át Mohamed Mekkából Medinába. Még két nemzedéknyi idre sem volt szükség, és az egyik irányban már eljutott az Atlanti-óceánig, a másikban Közép-Ázsiáig. Nem kevésbé rendkívüli, hogy az ily gyorsan meghódított területekre az európai országok kivételével utólag is mindenütt nagy hatást gyakorolt, s késbb Dél-Ázsiában és Afrikának a Szaharától délre es vidékein is elterjedt. Történelme folyamán számos eltér hagyományú, szokású és nyelv nép került a hatása alá. Joggal vetdik fel tehát a kérdés, vajon létezik-e egyáltalán olyan közös kultúra és mvészet, amelyet indokoltan iszlámnak lehet nevezni. Ez a könyv úgy igyekszik megválaszolni ezt a kérdést, hogy az írásos források fényében vizsgálja azokat a helyeket és emlékeket, amelyek az iszlám történetének els nyolcszáz esztendejébl fennmaradtak, tanulmányozza magukat az épületeket, azok alaprajzát, elrendezését, stílusát és díszítését. Az újabb régészeti kutatások ellenére még mindig sok tennivaló vár az ásatókra. Az iszlámmal foglalkozó régész legfontosabb vizsgálati anyaga a máig megrzdött emlékek. A modern tudomány ma már képes arra, hogy a hozzáférhet nagyszámú, változatos forrásból szerzett tények és adatok megfelel értékelése révén felidézze a középkori iszlám múltat, de ezek a szakmunkák nem a nagyközönséghez szólnak. Vannak ugyanis leküzdhetetlen akadályok: a régész leírhatja, milyenek voltak az épületek, ám az intémények, amelyek helyet kaptak bennük,nem mindig fejldtek velük összhangban. Az intézményeket tehát a történészeknek vagy a jogtudósoknak kell értelmezniük. Mivel az iszlám mélységesen konzervatív vallás, sok minden kiderül abból, hogy milyen újításokat utasít el. Kedvez esetben a jogi és történeti források teljesebbé teszik a fennmaradt építészeti emlékek és a rajtuk látható feliratok tanulmányozása során szerzett tudásunkat. A korabeli Bagdadból azonban, amely 1258-ig az Abbászida kalifátus székvárosa volt, jóformán semmi sem maradt, az egykori várost a középkori topográfusok leírásaiból ismerjük. A keleti kalifátusnak (Masrik) is csupán néhány nagyvárosában Sirázban, Nisápúrban vagy Mervben rzdtek meg emlékek. Ami pedig a tunéziai Kairouánt, Córdoba után a nyugati iszlám (Maghrib) második legnagyobb középkori városát illeti, történeti forrásait még nem dolgozták fel megfelelen.