Egy másik Mednyánszky

"E könyv borítóképén egy fiú térdel. Szemébe húzott csibészes sapkája és öltözéke arra utal, hogy a társadalom perifériájáról, talán az utcagyerekek rendjéből való, egy pesti "gamin", csavargó, bár hogy a festmény tárgya francia vagy honi, irodalmi vagy valós világból vétetett-e, nem tudni pontosan. Aminthogy azt sem tudni, mit is csinál tulajdonképpen. Néz valamit, valami tüzet, legalábbis erre lehet következtetni a narancsos villódzásból, amit mintha pernye hullása kísérne. De a fényforrás, melynek visszfénye fellobban a kontúrokon, nincs a képen. így nem tudhatjuk azt sem, miféle tűz ez. Barátságos tábortűz, mely meleget ád a hontalanoknak, mely fölött talán nyárson szalonna, parazsában krumpli, alma sül, vagy épp ellenkezőleg, rettenetes tűzvész, mely most pusztította el valaki otthonát, és a sötét égboltot kivilágító gyanús csóvák nem mást jeleznek, mint közeli veszélyt, szikraesőt, üszkös gerendák zuhanását. Netán világégést, hamuba omló házak tömegét, emberi vagy természeti katasztrófát. A fiú arca nem árul el semmit. Csak feszült figyelem tükröződik rajta, egész testtartása a ragadozóé, ahogy a látványra vadászik. Olyan számkivetettség, olyan figyelem az övé, mint azé, aki megfestette: az egész festmény egy nagyra tágult pupilla, olyan emberé, aki nem ítélkezik, nem dönt, még csak meg sem határoz, csupán roppant mód figyel: figyelmének súlya alatt szinte mi is összeroppanunk. "Megnézheted magad" - mondja Mednyánszkyról szólván a költő."