Ki nevet a végén

- Hé, fiatalember! Hová rohan?- A vesztembe!Nem tudta meg, hogy ez a válasz kielégíti-e az érdeklődőt. Rohant. Még annyi időt se engedett magának, hogy hátranézzen, noha tudta, hogy a kedélyes arcú, kis, köpcös kíváncsiskodót máris lesodorhatta a járdáról a kérlelhetetlen üldözők tömege.- Siessen, Bobby - morogta magában -, szedje a lábát kérem!Olykor ugyanis szigorú mértéktartással, de azért sok szeretettel biztatta magát, és erről még komoly életveszélyben sem feledkezett meg.Revolverlövések dörrentek mögötte. Sebtében megtapogatta a bal vállát, mert noha tudta, hogy nem sebesült meg, érezte, hogy egy golyó elszakította a kabátját. Fölényesen mosolygott. Ezen a kabáton már nem sokat ronthatott a revolvergolyó. Arra határozottan emlékezett, hogy zakója kihajtóját egy kétméter hosszú, csontsovány, félszemű fiatalember szakította le. De hol maradt a kabát ujja?... No mindegy. Kár, hogy valahol az egyik nadrágszárát is letépték...