John Lennon emlékezik

A Beatles amúgy sajnálatos felbomlása különleges alkalmat teremtett: a zenekar tagjai végre nyíltan piár- és egyéb menedzsereik kontrollja nélkül vallhattak a nagy csapatban eltöltött éveikről, az együttes belső erőviszonyairól, a szakítás okairól. Lennon a talpraállás és újrakezdés átmeneti korszakában, a Plastic Ono Band indulása idején vállalta a beszélgetéseket a Rolling Stone szerkesztőjével, e könyv szerzőjével. Megnyilatkozásai ennek megfelelően a korábbiaknál is indulatosabbak és őszintébbek. A beszélgetés bizonyos pontjain korábban ismeretlen arcát mutatja a közönségnek, kendőzetlenül, indulatosan beszél viszonyáról pályatársaihoz, a Beatle-ekhez, Yoko Onóhoz.
Jann S. Wenner ezeket az interjúkat húsz évvel Lennon halála után adta kik, olyan részletekkel kiegészítve, amelyek annak idején kimaradtak a Rolling Stone-ban megjelent szövegből. A könyvet a magyar olvasó alig fél évvel az angol és amerikai kiadás után veheti kézbe.
Egyszercsak én is egy buli kellős közepén találtam magam! Császár voltam, dúskáltam a csajokban, a narkóban, a piában, és b meg, a hatalomban! Hogy hogy tudtam kivergődni ebből olyan volt, mint valami kurva fogat, se kiszállni nem tudtam, se alkotni. Létrehoztam ugyan valamit, meg is jelent, de benne voltam a nagy buliban, érted?! Az ilyesmiből az ember nem száll ki, fantasztikus volt! Csak közben lemaradtam. Semmiről sem hallottam Még London is olyan volt számomra, mint az álom, pedig hát mi London? Semmi. Ugyanúgy voltam Párizzsal meg a többivel is, és minden egyébbel. Kurvára lemaradtam mindenről, hogy meghódítsam ezt a kibott világot legalábbis úgy éreztem, hogy meghódítom! Élveztem, benne voltam a nagy buliban, de ugyanakkor a foglya is voltam. Ez ellen semmit nem tehettem. Vitt a szekér, fogoly voltam. Rab, mint aki kábítószerfüggő.
(John Lennon a Beatles fénykoráról)