A fűtő

Hajnóczy Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy beilleszkedjék, hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg.
Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.