A hetedik kútfő

Koncentrációs tábor és költészet, barbárság és líra lehet-e vajon össze nem illőbb fogalmakat találni? Mégis, Fred Wander, az egykori buchenwaldi fogoly művében megvalósul az elképzelhetetlen: a náci haláltábor poklának költői ábrázolása. Ez a laza novellafüzér vagy inkább lélegzet-elállító pillanatfelvételek sorozata arcokat és sorsokat villant fel: zsidókét és partizánokét, aggastyánokét és gyerekekét, szegény és gazdag, professzor és kétkezi munkás megismételhetetlen sorsa, végső tragédiája játszódik le szemünk előtt. S a foglyok emlékein-álmain keresztül az elhagyott otthonok képe, hangulata is megelevenedik: a lengyel kisváros és a párizsi zsidónegyed, Amszterdam vagy egy ukrán falu. Ez a megrendítő, költészetté forrósodó próza azonban soha nem válik érzelgőssé, hanem a harcot hirdeti a felejtés ellen s az emberi hősiesség, élni akarás győzelmét a barbárság fölött.