Arra gondoltam, hogy az le - Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1996 március 4.-, 11.-, 18.-, 20.-án elhangzott "Arany János előadások" írott változata

Részlet a könyvből:
Végy egy darab Kenyeres Zoltánt. Ne határozd meg őt közelebbről, de ne is tekintsd tabula rasa-nak, legyen ő olyan, amilyen. Jusson azután eszébe, hogy legyenek az egyetemen ún. Arany János-előadások, négy darab előadás, kezdve március 2-án, a költő születésnapján, mindegy miről, tartsa egy író.
Írónak író, vagyis éppenhogy író ember vagyok és nem beszélő. Közkeletű tévedés manapság a kettőt összekeverni, csak azért, mert itt is, ott is szavakról van szó, amiben persze az írók is hibásak, minthogy valóban beszélnek, újságban, tévében. Mindenesetre előre le kellett írnom, amit ott elmondtam aztán.
De már a címnél megakadtam. Mert nem tudtam pontosan, miről akarok majd beszélni, illetve, mint mindig, azt reméltem, hogy éppen az írás által fogom megtudni, hogy miről is szól az írásom; voltak már cetlijeim, erős szívvel fogadtam, hogy ellenállok annak a kísértésnek, amely felé a magyar hagyományok szinte tolják az embert, hogy mintegy tanítson, neveljen, magyarázzon, amire az egyetem falai nyilván késztetést adnak, én meg még irigylem is kicsit a tanár-barátaimat, mert úgy látom, jót tesz nekik, hogy fiatal emberek közt vannak, és ők is jót tesznek ezeknek a fiatal embereknek. A hagyomány másik pillére egyébként az antiintellektualitás. Gondolkodás gyanús, műveltség gyanús. (Tán még a munka is gyanús.) Magyar író fölérez, nem gondolkod.
Majd csak lesz valahogy.