Virágkötészet

Amikor különféle virágokat és zöld hajtásokat vágunk a kertben, és azokat vízzel megtöltött kancsóba vagy vázába helyezzük, tulajdonképpen virágkompozíciót készítünk. Lehetséges, hogy a növények egyike-másika teljesen alkalmatlan erre a célra és gyorsan elpusztul, a színek nem illenek egymáshoz és az összhatás is zűrzavaros, mégis: kompozíció születik. Ennek a könyvnek az a célja, hogy megmutassa, miként csináljuk jobban. Segíteni fogok a virágok és lombok helyes megválasztásában, és elmondom, mi módon készítsük elő azokat felhasználásuk előtt. Szó lesz arról is, hogy milyen kellékeket vásároljunk, és hogyan helyezzük be a növényeket a tartóba. Ez a virágkötészet mesterségbeli oldala, és mint minden mesterség elsajátításakor, úgy itt is számos szabályt kell megtanulnunk. Kissé más a helyzet, ha a tevékenység művészi oldalát tekintjük, a kompozíció megalkotását, amin egyszerűen a növényanyag elrendezésének módját értjük. A világosan megfogalmazott szabályok szükségességéről itt már megoszlik a szakértők véleménye. A virágkötők között egyre nő azok száma, akik a természeti stílus hívei, szerintük a virágokat és hajtásokat olyan fesztelen módon kell a tartóba helyezni, hogy úgy tűnjék, mintha közvetlenül a kertből kerültek volna oda. Ezek a virágkötők mellőzik a szabályokat - csupán élénk művészi látásmódra, egyszerű tartókra, továbbá sok kerti, vásárolt és/vagy vadvirágra van szükségük. A formákhoz ragaszkodó irányzat szerint a virágkötészet meghatározott geometrikus formájú, stilizált megjelenítés. Szó sincs itt ösztönös tevékenységről, számos forma (a szimmetrikus háromszög, a lehajló félhold, a Hogarth-ív stb.) megalkotása pontosan meghatározott szabályokhoz kötött. Végül létezik egy modern irányzat; követői olyan formákat alkotnak, amelyekben nyoma sincs a szabályos alakszerűségnek, de a természetességre sem törekszenek.