A természet csodáira épült Kendő

Régészeti polémia búvik meg a könyv címe mögött, egyelőre behódolva azon félhivatalos archeológiai álláspontnak, miszerint a kendői kőkorongok nem emberi alkotások. Szerintem igen, mégpedig sírkövek. De itt rögvest meg is állanék, merthogy e könyvecske nem erről szól, hanem Kendő helytörténeti monográfiája akar lenni.
Több éves kutatásom során sajnos rá kellett döbbennem, hogy igen kevés levéltári anyag maradt fenn Kendőről. Ugyanis Trianon után (1920) az új román faluvezetés a számára érthetetlen tanácsülési jegyzőkönyveket és azok csatolmányait egyszerűen kihajította, míg a ll. bécsi döntést követően, az 1940- es visszacsatolás után, akkor meg a magyarok semmisítették meg a korábbi román nyelvű okiratokat. Maradt tehát a ceausescu-éra. Úgyhogy morzsákból kellet összegyúrni a tésztát, nem is beszélve arról, hogy alig él már valaki Kendőben, aki mesélhetne a régiekről. Azért csak sikeredett végül is vajmi keveset, de tartalmasat összegereblyézni, melyet ebben a formában rögzítettem.
A Szerző