Miért éppen Gyöngyöspata?

Az Egerben élő író-újságíró izgalmas nyomozásának eredménye a könyv, amely annak járt utána, hogy milyen szerepet játszott a magyar szélsőjobboldali mozgalomban Eszes Tamás, a Gyöngyöspatán életét önkezével életét kioltó vezér, a Véderő parancsnoka. Megismerünk egy erőszakos világot, ahol egészen mások az erények és a hibák, mint a hétköznapi életben. Mást jelent a dicsőség, mást jelent az önfeláldozás.Doros JuditEgerben született, 1966-ban, gyermekkorát Szilvásváradon töltötte. Újságírói pályáját tizenhét évesen, gyakornokként kezdte a Heves megyei Népújságnál, ahol később a gazdasági, a kulturális és a belpolitikai rovat munkatársaként is dolgozott. Alapító tagja, s négy évig belpolitikai rovatvezetője volt a Heves megyei Nap című napilapnak. 1998. óta a Népszabadság munkatársa, jelenleg az észak-magyarországi régió tudósítói posztját tölti be. Oroszul és angolul beszél.Részlet a könyvbőlA Véderő április 22-24 között úgynevezett nyílt harci kiképzőtábort hirdetett meg a gyöngyöspatai Kecskekő dombra. Ez a terület hajdan virágzó, hétvégi házas övezet volt, szőlőt műveltek, gyümölcsöst, veteményest tartottak fent a helyeik, de vettek itt területet távolabbi vidékek lakói is. Budapestről, a Szent István kórházból például orvosok küldték ide a betegeket, hogy vásároljanak hobbitelket, mert mérések szerint az országban itt a legtisztább a levegő. Aztán a víkendtelkekről először a gyümölcsfaágakat tördelték le terméssel együtt, szőlőtőkéket szaggattak ki, majd elkezdték tűzifaként hasznosítani az arra alkalmas növényrészeket. Később a kerítéseket lopták el, s adták el ócskavasként, majd a víkendházakat építőanyagként, szinte téglánként hordták el. - A rendőrök nem tudtak minket megvédeni a tolvajlásoktól, a cigányok hangoskodásaitól - mondta egy asszony, akinek kis házát néhány év alatt szinte darabokra szedték máig ismeretlen tettesek. Nem tett feljelentést, azt mondta, minek, úgyse kapják el őket sose. Meggyőződése, hogy az elkövetők csak cigányok lehettek, ,,magyar ember nem lop el kerítésdarabokat, meg házat, a patai ember meg főleg nem, mert az tudja, hogy más is kínkeservesen dolgozott meg azért a kis vagyonért". - Hajnali négyre járok dolgozni, de nem tudok aludni, mert a cigányok a ablakom előtt reggelig dorbézolnak. A tyúkjaimat hiába zárom lakatra, a jószágaim eltűnnek. A pincém tetejét leszedték, eltüzelték. Amíg a véderősök itt voltak, legalább nyugalom volt. De erről nem írnak az újságok, nem szólnak a televíziók: mindenki csak szegény cigányokat sajnálja, miközben bennünket is megilletne a részvét - mondta. Ő is egyike volt azoknak, akik hozzásegítették Eszes Tamást, a véderő parancsnokát, hogy telekhez jusson a Kecsekekő dombon: volt olyan kert, amelyiket egy forintért adtak el neki, mások tartós bérleti szerződést kötöttek vele, van, aki meg csak úgy kölcsönadta a földjét, kezdjen vele, amit akar. Eszes emiatt joggal érezhette: a magánbirtokon belül azt tesz, amit akar, akár harci kiképzőtábort is hirdethet. Még akkor is, ha területe épp határos volt a gyöngyöspatai cigány-teleppel, olyannyira, hogy a dombot és Farkas János helyi cigány kisebbségi vezető kertjét mindössze egy keskeny kis patak választotta el.