Gyalog a baloldalon

A nyolcvanéves írónő életrajzregényének már megjelent első részében az Egyszeri kaland-ban kisgyermek korától az első világháború kitöréséig terjedő időszak élményanyagát gyűjtötte össze.
A mostani második rész történelmileg és társadalmilag is egy sokkal izgalmasabb, bonyolultabb kort, az első világháborút, és az ezt követő forradalmat, a Tanácsköztársaság és a forradalom elbukását követő fehérterror kezdetének időszakát eleveníti meg, hasonló színes, gazdag élményanyagon keresztül.
Az asszonyi élet tükrében kibontakozik előttünk a történelmi események krónikásaként a szilárd szemléletű, az emberért felelősséget érző, haladó gondolkodású, fiatal újságírónő, aki szenvedélyes szerelmese hivatásának. Anyagi és társadalmi helyzetével szemben hivatása és hivatástudata szinte anakronizmusnak hat, hiszen élhetne gondtalanul, sőt fényűzően is második férje egy előkelő, gazdag török bej, aki a háborús évek gazdasági összeomlása közepette is kiváltságos vagyoni helyzetben van. A fiatal Dénes Zsófia azonban rendíthetetlenül és lelkesen menetel gyalog a baloldalon, szegénygondozóként járja a nyomortanyákat, önkéntes ápolónőként a sebesült katonákkal zsúfolt kórházakat, tollával harcol az imperialista háború ellen, a szerencsétlen áldozat, a nép felemeléséért. Tanulmányokat ír, és előadásokat tart, fáradhatatlan a haladó művészetek hazai és külföldi művelőinek ismertetésében. A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror a számonkérés legelején utána is kinyújtja karmait, de a fiatal írónő hű marad eszméihez, önmagához, s vállalja a küzdelmeket, mint annyi más a legjobbjaink közül, emigrációba vonul.
Mindezek mellett az írónő élete színpadán továbbra is megjelenik korának nem egy híres embere: művésze, írója, tudósa és más történelmi személyisége, mélyen jellemző megjelenítéssel. A lázban elmondott életregény hol egyéni, hol az emberiség közös fájdalmaival és örömeivel vibrálásával és víziószerűségével , izgalmas, feszült légkörével maradandó élményt nyújt az olvasónak.