Minden dolgok kezdete - A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század)

A születés kultúrtörténetének aktualitását a 21. században a születéshez és a halálhoz való megváltozott, gyakran ambivalens viszonyunk adja. A modern társadalom embere gyakorta egyedül szül és születik, és egyedül van a halál órájában is. A születés és a halál elvesztette közösségi jellegét. Évezredeken keresztül számos képzet, hiedelem és szokás kísérte az élet e két végpontját. A hagyomány szabta rendben testi-lelki támaszt kapott mindenki. A szülés, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, a 20. század folyamán Európában a modern egészségügyi és szociális intézmények rendszerébe került, ahol gyógyszerek, vizsgálatok, ellenőrzés, adminisztráció követi nyomon az anya testi folyamatait, és a magzat fejlődését. Napjainkban Európa-szerte, a tudományos világban és a közéletben egyaránt, élénk viták folynak a szülés helyéről, a szülést segítők személyéről, az újszülött első perceiről, napjairól, a szoptatás fontosságáról, a meddőségről, a születésszabályozás kérdéseiről, a szülés talán túltechnizált körülményeiről. Ebből a kötetből megtudjuk, hogyan is zajlott a születés misztériuma eleink korában, bábák, gyógyfüvek, babonás szokások és – mindenekelőtt - a közösség megtartó erejének segítségével. A születés magyarországi kultúrtörténetének mintegy négy évszázadát megjelenítő kötet a két szerző másfél évtizedes történeti, néprajzi, történeti antropológiai munkásságának eredménye.