A koronás Wargha - Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában

1879-ben jelent meg az első sajtóközlemény, amely felfedte a titkot: ki árulta el 1853-ban a bécsi rendőrminiszternek, hol kell keresni a Szemere Bertalan által 1849 augusztusában Orsova környékén elásott magyar királyi koronaékszereket. Wargha István, Kossuth egykori közeli munkatársa volt az, aki a titok nyomába szegődött, és kiszolgáltatta a koronaékszereket. Wargha István az 1850-es évtized első éveiben a császári rendőrség legeredményesebb rendőrinformátora volt, a rendőrség szinte valamennyi nagy fogása az ő tevékenységének volt köszönhető. És éppen azért lehetett oly eredményes, mert egyúttal a magyarországi forradalmi szervezkedés buzgó munkása is volt, aki kettős ügynökként tevékenykedett, a szervezkedés bizonyos ágait gondosan titokban tartva rendőrségi megbízói előtt. A jelen kötetben kerül sor először a teljes spicli pályakép megrajzolására: mikor és milyen tényezők hatására vállalta a rendőrinformátor szerepét Wargha, beszélhetünk-e kényszerről; milyen alternatívák álltak volna előtte; kiket és milyen körülmények között denunciált; hogyan is történt valójában a magyar koronaékszerek titkának kiszolgáltatása; mekkora volt az ezért kapott honorárium; hogyan és meddig maradhatott titok Wargha informátori tevékenysége; a spicliségéről szóló suttogó propaganda gyakorolt-e, s ha igen, milyen hatást gyakorolt Wargha társadalmi státusára, későbbi civil életútjára; kényszerült-e valaha a múltjával való szembenézésre? Ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszokat keresni. Nem ígérhetjük, hogy a feltett kérdésekre minden esetben tudunk egyedül igaz, megkérdőjelezhetetlen válaszokat adni, de egy izgalmas nyomozásra hívjuk az olvasót.